Királyerdő 3/2.

Útközben valahol...

Úgy kirándultunk, hogy kedvünk szerint megálltunk valahol és fotózgattunk. Ilyen képek következnek.
Mezei vagy keskenylevelű kakukkfű (Thymus serphyllum), de az élőhely miatt nem vetném el a hegyi kakukkfüvet sem. (Az első faj több kisfaj gyűjtőneve, de ez már a botanika egyik labirintusa. A sok közül:)

A "nagykönyv" szerint domb- és hegyvidéki lejtő(kö)n fotóztam az ezüstös hölgymált (Hiearcium pilosella). Egyszerű, átlagos növény, de ide való és itt van. Örülök, hogy ráismertem.
A kép előterében, jobb alsó részében van még egy növény, amit mostanában (tehát a kép készítéséhez képest majd 6 év után:) vettem észre. Köszönöm Jakab Gusztáv megtisztelő határozását: ebfojtó müge (Asperula cynanchica). Ezt is a nagykönyv szerinti helyén fotóztam, és erre a növényre külön megérné rámenni pl. makrószerkóval fotózni, mert önmagában még szebb.
A Wikin van "Karsztbokorerdő" szócikk. Nagyon érdekes és a leírás szépen illik a Királyerdő élőhelyeire, több növényt ezen a kiránduláson is megtaláltam.

Nálunk nem nagyon akarnak pásztornak állni a fiatalok, rangja sincs, miközben az oly sokat emlegetett fenntarthatóság egyik letéteményesei. Kicsit vidámabban: természetfotózás autóból:)

Itt hosszabban megálltunk, jó látvány minden szempontból.

Ebben is mennyi munka, mennyi tudás van, sorsok... Nem román és nem magyar, hanem mélyen emberi.

Tudtuk, hogy ide tartunk. A nevezetes biharrósai vízimalom a Rosia-patakon.

A sok egykor működő vízimalom közül az utolsó. Műszakilag is az építők munkáját dicséri a közel 200 éves malom; úgy írják, teljesen fából készült. Egy kép belülről:

Azért van hangulata, és ha kifogunk egy csendesebb időszakot, érdemes mélázni. A malmot a látogatók eltartják, a bácsi pedig élvezi a figyelmet. Ha "csengetünk", muzsikál is. Bár lenne fiatalabb csapat, aki karbantartaná és őrölné a lisztet...
És innét már hazafelé vettük az irányt.

Ősz a Csanádi pusztákon 1.

A hónap végén botanikussal, a területhez hűséges természetjárókkal kirándultunk és fotóztunk a Csanádi pusztákon. Egyetlen vízfolyása a Száraz-ér. Valamikor dereglyékkel hajóztak rajta. Mostanra a vízrendezés és a klímaváltozás miatt egyes részein alig van benne víz.
Nem akárki, hanem a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) fogadott minket az egyik legelő szélén.

A sarlós gamandort (Teucrium chamaedrys) a botanikus mutatta. Simán elmentem volna mellette... Gyógynövény, ez itt egy kisebb méretű példány.

Az ebfojtó müge (Asperula cynanchia) látványosabb, messziről virít, könnyebb is megjegyezni. Gyakori vadvirág volt valamikor, de az intenzív területhasználat miatt megritkult. Jegyzem, hogy a virág lehet rózsaszínes.

Egymás mellé teszem a 2 különböző orbáncfüvet, mert így mutatja meg a két faj a habitusát. Magamtól nyilván nem tudnám, de rendes a botanikus, bírja a lelkes ámátőröket:) Karcsú vagy elegáns orbáncfű (Hypericum elegans) és

mocsári orbáncfű (Hypericum tetrapterum).

A vajszínű ördögszemet (Scabiosa schrolenca) már ismerem. A virágot próbáltam közelebbről leképelni.

Tájkép, és

a sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum) virága közelebbről.

Jó kis macskaherés folt; gumós macskahere (Phlomis tuberosa).

A hasznos tisztesfű (Stachis recta) elvirágzott, és

még virágzó példányai.