Dél-békési felfedező 1.

Ismét botanikussal indultam fotózni, Békés megye déli, számomra még ismeretlen részein nézgelődtünk. Egy kunhalom miatt fordultunk a földútra, ahol csatorna állított meg bennünket. Itt képeltem az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans),

a földúton pedig a lándzsás vagy keskenylevelű útifű (Plantago lanceolata) mutatta szépen magát.

Legelőket kerestünk, hát nem volt egyszerű... Amit találtunk, az viszont jól nézett ki.

Akácfák alatt, a szántóföldi és a legelős élőhely határán kék atracél (Anchusa barrelieri) virított.

A legelőn hegyi lenbe (Linum austriacum) botlottunk. A kakukkfüves csoportkép nagyon jól néz ki, de a széllel bemozdult.

Indás pimpó (Potentilla reptans).

Az alföldi (löszös) legelők foglalata is lehetne: mirigyes kakascímer (Rhinanthus rumelicus) ürömmel.

A sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) gyomosodást jelez, mert sokat találtunk.

A hasznos tisztesfű (Stachys recta) gyógynövény lenne: asztmára, vízhajtásra használták.

A sárga billegetőről (Motacilla flava) némi udvarlást követően sikerült képeket lőni.

A legelő fajgazdag, olvasmányosan leírni nehéz, dinamikája más természetű mint a digitális világé. Folytatás viszont van, még egy posztban újabb fajokat naplózok.

Ellés-part

A címadó hely Csongrádtól északra, a Csépára vezető pontonhíd közelében található a Tisza árterében. Az Árpád-korban, sőt már a szarmata időkben lakott hely volt, a XIV. században monostort alapítottak ezen a legfeljebb 7-8 méter magas dombon. Azért izgalmasak a körülmények, mert azt jelzik, hogy a gátak nélküli folyó természetes ártere hosszú évszázadokon át elbírta az áradásokat és eleink biztonsággal lakták, élték a vízjárta részeket. A helyet megtaláltuk, de nem fotóztam. Talán gazos volt a terület, talán a keresőben látottakkal volt gondom, most már bánom.

A védett réti iszalagból (Clematis integrifolia) sokat találtunk.

Réti peremizs (Inula britannica) a gát belső felén.

Az orvosi atracél (Anchusa officinalis) meghatározásában EF segített, köszönöm. Fotóztam már, aztán mégis...

Az erdei mályvát (Malva sylvestris) már város szélén képeltem. A Wiki szerint népi nevei: csúszóka, fűdző rózsa. Kölök koromból papsajtként ismerem, ehető növény. A Körös-torokban jóízű sörözéssel zártuk a sétát, az elmúlasztott sült keszegért még visszamegyünk. Remélem, minél többször:)

Löszös pusztákon

Még az előző kirándulás érdekességeit válogatom. Elpiszmogok rajta, de élvezem:) Sárga billegető (Motacilla flava) a száraz kórón, csak megcsíptem.

Kék atracél (Anchusa barrelieri), védett növény. A szellő jól esett, de nagyot bírkóztam a növénnyel, lévén, hogy 70-80 centi magas. Élőben sem csúnya!

Visszatértem a mezei zsályához (Salvia protensis), mert nagyon tetszik.

Találóan írják, elegáns növény. Erdőspusztai területet és löszt jelez az újabb védett növény. Most már a nyúlánk sármával (Ornithogalum pyramidale) is megismerkedtem.

Érdekes volt egy közönséges, már-már gyomként számon tartott növény rokonával találkozni. Mezei- vagy vetési szarkaláb (Consolida regalis).

Kivirágzott a macskahere (Phlomis tuberosa), csodaszép részeket találtunk.

Az "év cukiját" ott találtuk, ahol kábé másfél órával korábban elsétáltunk, majdnem ráléptünk. Gyorsan körbeképeltem, aztán hagytuk békén.

A legnagyobb öröm, hogy bár a 3. posztot hozom a területről, még mindig csak válogatok:)