2018. április 22., vasárnap

A Béli-hegység lábánál

Közel van, sikerült a csipet-csapattal megjárni Dézna nem túl magas várát. Kereken 389 méter alacsonyra kapaszkodtunk, ráadásul 205 méterről indultunk. Két tájkép a vár tetejéről.

Jól éreztük magunkat, jól esett a mozgás, amit nem lehet és nem is akarok naplózni. A tavaszi virágokat azonban nagyon is. Nekem a dunai szegfű (már) mond valamit, de gyanús volt. A magyar szegfűvel (Dianthus pontederae) való hasonlóságot nálam gyakorlottabbak megerősítették, ezért így naplózom.
Azt írták a növényhatározós fész csoportban, hogy "ernyős sárma alakkör, amibe 3 nagyon hasonló küllemű faj tartozik, és amiket csak az érni kezdő termés helyzete alapján lehet egymástól biztosan megkülönböztetni. A Wiki viszont ismeri a fajt önállóan, tehát így marad (Ornithogalum umbellatum). Plusz ittam egy sört a megrázkódtatásra.
Az ösztörűs veronikát (Veronica chamaedris) pontosan megtippeltem.

A borsos varjúháj (Sedum acre) már szintén ismerős, 2016-ban ugyanitt megtaláltam.
Ide teszem az ismeretlen ismerőst, visszatérek rá.
A kirándulás legjobb találatát egy utitárs mutatta, el is mókoltam vagy 20 percet a fotózással, talán volt 5-6 példány a sziklás-bokrosban. Hegyvidéki faj a füles kosbor (Orchis mascula subs. signifera), természetesen védett. Elég sokat forgattam a határozót, és helyesen tippeltem a fajra.
Zárásként egy olyan rét, ami kábé a kalandvágyó botanászok paradicsoma, meg sem próbáltam részleteket fotózni...

2018. április 12., csütörtök

Keltikés

(2021. decemberében írom a bejegyzést, a dátumhoz képest ennyi az elmaradásom...)
Valahogy a hónap első felében volt érkezésem Gyula határában erdőzni, útközben belestem ide-oda. Eddig semmi különös, de sétának már lyó.
Az első találat a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) volt, fel is ébresztett.
Szinte csak véletlen fedeztem fel a keltikés tavaszi erdőt. Gyenge tájképek lettek valamiért, ez sem az igazi, de hát egy legalább kell.

Erdei szőnyeg odvas keltikéből (Corydalis cava).
A fehér változat sem csúnya.
Ezeknél képeknél a háttérben azért mutatja magát a keltikés. Egy salátaboglárka (Ficaria verna), és egy
kányazsombor (Alliaria petiolata) a végére. Ezt a növényt lehetne próbálgatni, mert dedikált gyógy- és fűszernövény. Egy mondat a Wikiből: "Európában mintegy 69 rovarfaj és 7 gombafaj számára nyújt táplálékot, köztük számos lepkefajnak." Van még érdekesség a növényről, akinek van kedve, járjon után.

2018. április 10., kedd

Tavaszi szél vizet áraszt 2.

Uzsonna és mélázás közben a Nagy-Bihar havas csúcsát (1849m) szemléltük, mert szinte integet:)

Néhány növényfotó, elsőnek tavaszi tőzike (Leucojum vernum).
Véletlenül vettem észre a fényeket a domboldalon, ellenfényes (hát olyan-amilyen) ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) naplózok.
Erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
vörös acsalapu, más néven nagy szattyú (Petasites hybridus),
és szártalan kankalin (Primula vulgaris). Az előző bejegyzést is ide értve legalább féltucat védett növénnyel találkoztam, úgy, hogy mezei hátizsákosként magam találtam meg őket.
A legszebb tavaszi vizek idején túráztunk, így én hosszabban elidőztem a patakoknál. Elismerem, utitársaim egyáltalán nem haragudtak:-)

Aztán egy másiknál játszottam, olyat, amilyet régen akartam. Nagy fotósokat koppintottam... Ide állvány kell, ami nálam nem volt. És azon kívül, hogy kézből képeltem a műanyag kitobjektívvel, azzal is 18mm-en, még vétettem más hibákat is. A patakcsobogás és a tiszta táj elvarázsolt. Ez lett a szoftverrel némileg megvágott végeredmény (mondjuk féltucat próbálkozásból):

2018. április 7., szombat

Tavaszi szél vizet áraszt 1.

Jóbarátokkal gurultunk át Biharba, kicsit le is mentünk a térképről. Csodaszép tavasz fogadott kristálytiszta vizekkel.
Az elmaradhatatlan kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).
A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakori faj, itt azért meglepetés volt.
Sétáltunk, sétáltunk és élveztük a friss levegőt.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) csillagvirággal, és
szólóban, árnyékban.