Eisenburg - Torockó 3

Autóba ültünk és elkanyarodtunk a Torockószentgyörgyi vár felé. Útközben,  azon a néhány kilométeren:)- egymást érték a fotós megállók...

Ellenőriztem a nyers képet, nincs semmilyen effekt beállítva, még inkább visszafelé húztam a csúszkákat. A várhoz nem mentünk fel.

Aztán tovább...

A képek sorszáma alapján visszatértünk a faluba és még felsétáltunk néhány helyre.

És lehevertünk a legelőre átélni a pillanatot. Így készült a kép.

Két növényt naplózok, a sorozat legrosszabb képe, a faj viszont kell: terjőke kígyószisz (Echium vulgare). A másodikról a boróka jutott eszembe, tehát nem az...

Zárásként néhány tájkép. Visszaúton nem fotóztam - nem kellett, mert sokkal többet kaptunk, mint vártam. És semmit sem vittünk...

Köszönöm útitársaimnak a jó társaságot, és köszönjük Zsoltnak, hogy csatlakozhattunk hozzá és hogy végignyomta az utat. És az Égieknek, hogy részünk volt a élményben.

Az orgoványi határban 2/3.

(Kérdésre válaszolva írom, hogy jelentős lemaradással, 2019. januárjában posztolom ezeket a képeket.)
Egy átlagos "zöld" legelőnél nézelődtünk, veronikát találtunk,

amit második körben lecsepült veronikának (Veronica prostrata) határozok.

Sokfelé találtunk mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Mezei gyöngyköles (Buglossoides arvensis).

Vezetőnknek köszönhetően benéztünk a borókásba; közönséges boróka (Juniperus communis). Ő az egyetlen honos borókánk, ahol jól érzi magát, ott állományalkotó.

Nagyjából belefeledkeztem a fotózásba, így vettem észre ezt a földön készült fészket a fiókákkal. Néhány képet engedtem csak magamnak, nyilván vaku és pisszenés nélkül. A házi kedvencek (kvadosok, krosszosok, macskák, kutyák) néhány hét alatt órási területen képesek felszámolni a hasonló költéseket...

A területen találtam még valamilyen zúzmót a fűben. Hogy volt-e alatta lehullott ág például, azt nem tudom.

Itt találtam a homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica). Jó játék a szellőben kedvesen lengedező növényt az af-fel lekövetni:)

Akadt néhány példány homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria), nem sikerült rendesen lefotózni, ez egy vágott kép.

A következő növénynél néhány hét alatt rájöttem, hogy pimpó. A közelebbi határozást Lila Pereszke olvtársnak köszönöm: homoki pimpó (Potentilla arenaria).

Galagonyának gondolom - rosszul gondoltam... A növény arany ribiszke (Ribes aureum). A termése ehető, ezért bekerült a kertészetekbe és szaporították, nemesítik. Tanyák köré ültették sövénynek. Elvileg invázív faj, gyakorlatilag nem veszélyes. A Wiki további érdekességeket ír a növényről. Köszönöm OZS segítségét a határozásban.

Ilyen príma homoki utakon kocsikáztunk:)

Az orgonavirág a tanyavilágban többfelé díszített: közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris).  Hozzátartozott gyerekkorunk hangulatához, és a falusi népek szívesen használják  manapság is. Lehetne többet ültetni, akár sövénynek is.

Feljegyzem, hogy van fehér változata, és hogy a törökök hozták be annó, 450 évvel ezelőtt.

Nőszirmos

Az árvalányhajas rét oldalában boróka (közönséges; Juniperus communis) illatozik.

Szomszédjában lakik a serevényfűz (Salix rosmarinifolia). Fűznek fűz, de nem fa, hanem cserje, olyan méter körüli magassággal. Homoki gyepeken és buckák között lakik. Eddig még nem láttam, pedig sokadjára járok a Kiskunságban. (Merthogy korábban gyerekek táboroztatásával meg madarászattal töltöttem az időt.)

Tovább kirándulva nagy örömünkre homoki nőszirmot (Iris humilis subsp. arenaria) találtunk. Előbb elszáradót,

azután bimbósat isss.

Az idő felhős, csepergős volt. A tájkép némileg fakó, de a közeli fotóknál szebbek a színek, mint erős fényben. Rét a homokon, naggyon szép pimpós, nőszirmos, báránypirosítós, sármás növénytársulásokkal.

Fentebb báránypirosító meg sárma, lentebb báránypirosító gémorral.

A fények birkóztak a felhőkkel és lassan felülkerekedtek. És nagyon tecc a táj.

És újabb nőszirmokat találtunk, újabb formát fotóztam:)

Van még tovább is...