Madarak az ablakom alatt

Korábban nem gondoltam volna, hogy ebben a kultúrsivatagban ennyi mindent fotózhatok. A sivataggal nem szeretnék senkit megbántani, de körbe mindenütt szántóföldek, természetes vízfolyás legfeljebb jelképes van, erdő alig, legelők semmi. Az ember ezt a környéket alaposan átalakította, kultúrtájban élünk.
Kicsit snassz az a bálakötöző madzag, de a csízek (Carduelis spinus) akkor is bejöttek az itatóra. A 3. képen hím madár figyel.

A hím barátposzáta (Sylvia atricapilla) újra előkerült.

Méltatlanul hanyagoljuk a mezei verebet (Passer montanus), pedig jó faj, hasznos munkát végeznek csuriék:)

Nagyjából 10 nap alatt fotóztam a madarakat, tulajdonképpen munka közben:) Ha valaki az élességet kérdezné, akkor ablakon keresztül fotóztam.

Poszáták az ablak alatt

Egy alföldi kisváros kellős közepén dolgozom, irodám a főúttól egy utcányira található. Ablakom alatt nyáron itatom, télen etetem a madarakat. Ez a zöldike (Carduelis chloris) is jól érzi magát a vízben:)

Azért naplózom és mutatom ezt az életlen fotót a hím barátposzátáról (Sylvia atricapilla),

mert az asszonnyal együtt jött, aki jobban is engedte magát fotózni; asszem a kíváncsisága és a bátorsága is nagyobb volt:-)

Van még képem a rozsdafarkú madárról. A határozó és a netes képek után házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Köszönöm T. Béla segítségét.

Egyszerű augusztusi délután, (zárt) ablakon keresztül fotózva.

Ványai kirándulás

A húsvéti pihenő utolsó napján Dévaványa-Ecsegfalva térségében terepszemléztünk. Kondoros külterületén a tanyák között egy búbosbanka (Upupa epops) kísérte autónkat úgy 150 méteren keresztül. Ritkán látott jó ismerős ez az inkább erdei madár. A ványai "repülőtér" oldalában madárgyűrűzésre kukantottunk be. A barátposzáta pár (Sylvia atricapilla) fotóit tartottam meg.

A túzok (Otis tarda) a civilizáció áldozata. Európából pár évtized alatt eltűnt. A II. vháború elején még 8 ezer körüli madarat számoltak Magyarországon, ma már az 1400-as állománynak is örülünk.

Ő egyébként Gazsi:)