Bihar-Jád 2.

Ez volt az úticélunk, a Jád-patak egyik névtelen vízesése. Jegyzem, hogy elég meredek parton ereszkedtünk a vízhez. Kikapcsoltunk és én nagyon élveztem az ott töltött másfél óra minden pillanatát.

A vízesést képeltük kábé mindenhonnan.

A felhős idő szikrázó napsütésre váltott, tehát újra:)

Amit próbáltam, az állványos és szűrős játék. Most jobb híján kézből próbáltam hosszú záridős felvételt készíteni. Az alapoptika ugyan L-es, azonban már simán nagykorú és javított, és mégis sikerült egy elfogadhatót lőni.

A víz kristálytiszta, gyönyörű. És nagyon vissza kell venni a szemétből (igen, lehozunk mindent a hegyről) és a vegyszerekből. Radikálisan és nekünk.

A patakparton találtam a bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis). Eddig csak határon túli találatom van a fajra.

Felfedeztük, teccett, visszamentünk

Május elején hirtelen felindulásból összehoztunk egy jó kis túrát, a korábban felfedezett részeken barangoltunk és fotóztunk.

A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az első, mintegy alapozásként.

Egy szép fehér színű, némileg ritkább odvas keltike (Corydalis cava). Legközelebb nagyobb mélységélességgel...

A fennsík belső részén találtam a forrást, a kövek között friss víz tör a felszínre. A nyomokból ítélve a pásztorok természetesen ismerik:) Naplózom a mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Ugyanitt képeltem a bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis), talán ez az első kép a növényről a blogon.

És a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Sok-sok megjelenése-arca van a növénynek és mindegyik csodaszép.

Zárásként a havas Nagy-Bihar. Ezzel a képpel indultunk vissza, hosszú negyedórákat hallgatva.

Ha lehetőségünk lesz rá, visszatérünk.