2010. január 25., hétfő

Terülj-terülj asztalkán

Régóta érlelődött a közös téli fotózás Müller Petivel, többszöri halasztás után végre hétfőn sikerült átgurulni Csongrádba. Már a felszerelés összekészítése is jól esett, s délelőtt alig vártam, hogy végére érjek a szegedi ügyeknek. Szikrázó napsütés, tiszta légkör, megkopott, de még elég vastag hó, ropogós mínuszok, igazi, szép téli idő várt bennünket. Ismét tucatnyi képet posztolok, ezért két meggyvágós (Coccothraustes coccothraustes) képpel csapjunk is bele:)

A madarak -tekintettel a körülményekre:)- nagyra értékelték Péter fáradozását, az előkészített eleséget, folyamatosan és nagy számban mozogtak. A legtöbben Citér népéből a széncinegék jöttek (Parus major),

...és volt valamennyi kékcinke is (Parus caeruleus). Kisebb termetűek és pörgősebbek, úgyhogy nehezebb lekapni őket. Éppen a rekeszeléssel kísérleteztem, a háttér ezért zavaros.

Ahol cinkék vannak, ott gyakorta előfordul a zöldike (Carduelis chloris) is. A hímek érett zöldes-sárga tollazata utánozhatatlan, jelzésként két kép.

Ugyancsak téli vendég, téli látvány a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), ők is szép számmal mozogtak. Ha Karácsony akkor fenyőfa, ha tél, akkor fenyőpinty:-)

Folytatódik a fincsi egy kevésbé gyakori fajjal. Költőmadarunk, fészkelőhelyén is láttam, de nagyobb számban téli vendégségbe érkezik hozzánk a csíz (Carduelis spinus). Kevésbé látványos madár, de igen jó faj:)

Miután akadt csőrére való eleség, harkály koma is rendszeresen levizitált. Ő a nagy fakopáncs (Dendrocopos major).

A fajokra és a fényekre sem lehetett panaszunk. Nekem külön öröm, hogy a vázam és a felszerelés többi része is jól teljesített, illetve a technikai előkészület rendben volt. Ismét kamatozott a józan természetjáró tudás, hiszen mínusz 10 fok körüli időben jártunk odakint. Péternek köszönöm a lehetőséget, magamnak és az olvasónak pedig hasonló jókat kívánok:-)!

2010. január 16., szombat

Csorvási határszemle

Eredetileg madarászatot terveztem, de 6 óra körül a köd miatt az alvásra szavaztam, jól:-) Valamivel később, első kávém közben csörgött a mozgófon, s pár soros egyeztetéssel művelődésügyi határszemlére indultunk Csorvás határába a Majorba. Az utak nagyrésze ilyen, gyalog vagy paripával járható:

A hatvanas években legalább 53 család, tehát 250-300 ember, mostanság nagyjából tíz család lakik "odakint", aki tehette, már beköltözött a városba. Akad pár kedves apróság:)

Mínusz öttel fagyott, ezért a sárdagasztás komolyabb veszélye nélkül, gyalogszerrel jártuk be a környéket, amit H. Csaba igen jól ismer. Valamikor kisvasút is közelekedett, szállította az embereket és a terményeket. Nyomai (értő szemeknek) még láthatóak, de fényképen nem sokat mutat. Ez a régi buszforduló:

A Major központja az egykori kastély. A főépület nagy részét a balesetveszély miatt a hetvenes évek elején felrobbantották. A maradék romoknál is vigyázni kell...

Nézgelődés közben előbb a vadászpuskák csattogása, később egy huszas őszapó csapat igen közeli landolása borzolta idegeinket, utóbbi persze jól esett:-) Az üres tómeder és az örökzöldek a régi pompát idézik.

A kiszolgáló épületek közül több még áll, jobbra hivatottak.

Egy szép tölgy az épületek mellett, és ...

...egy másik, némiképp szokatlan helyen.

A Major a régi épületekkel, a parkkal és az erdővel nagyon tetszik. A hely kutakodásra indít, időt érdemel. Az emlősök és a madarak igénylik a távcsövet és a cserkelő telét, talán még mást is:) Köszönöm H. Csabának az időt, a szakavatott kalauzolást!

2010. január 10., vasárnap

Nagy vizek

Az év elején többször havazott, de villámgyorsan el is olvadt minden. Bár a körülmények nem kedveztek, engedtem a "mehetnékemnek", és vasárnap délután régi cimborámmal kimentünk a Kígyósi pusztára. Egyszerűen hangzik, pedig most éppenhogy nem az: víz és persze sár mindenütt. Úgy mentünk, mint a marhák:-)), itt az egyik gázlójuk:

A továbbiakban a sarat dagasztottuk és a lábalható utakat kerestük. A bakancsom elég jól vizsgázott, csak kétszer kéretőztem fel a cimbora hátára:)

Fotóznivalónak a vizek és a felhők játéka ígérkezett, erre készültem, ezzel babráltam. Alexpós képeket választottam, ezek tetszenek. (A szoftveres buherálást még mindig csak tervezem...)

Felhős, de enyhe időben jártunk/dagonyáztunk egyet. Láttuk a pusztának azt az arcát, ami leginkább emlékeztet a régi, vizekben bővelkedő időkre. ... Jól esett kikapcsolni és csak a fényekkel foglalkozni. Jól mondták a fórumon: a fotózás újabb ürügy a természetben való ténykedéshez:)