La Manche (3)

Távolban a jó öreg Európa:), avagy egynapos kirándulást tettünk a Csatornához. Itt tudatosodott bennem, hogy földrajzi értelemben elhagytam a "gyönyörű nőt"*. Először jártam tengernél fényképezőgéppel, először úgy, hogy jutott idő nézelődni, bóklászni.
Apálykor jó lemenni a vízhez. A szakasz tiszta, emberi szemetet talán nem is láttunk. Ilyenkor láthatóvá válik a sok-sok kisebb-nagyobb ér, csatorna, ahol mozog a tengervíz.

Hűvös, felhős, szeles időben érkeztünk...,

de gyorsan melegedett az idő és meglepően benépesült a part. Ez már a dagály, s miután úszásra nem készültünk, igencsak figyelni kellett. Komámnak köszönhetően megúsztuk:)

A parton, a dűnék oldalában tettünk néhány kilométeres sétát, miközben nagyon szép jeleneteket fotóztam. Az a viszonylag magas fűféle homoknád (Ammophila arenaria), nemcsak megél a homokon, hanem telepítik is a homok megkötésére.

Őt nem sikerült még azonosítani,

a sóvirág (Limonium gmellini) viszont kedvenc szikes, azaz sós pusztáinkat idézte. A szik és a sós összefüggés "le is esett", "okosan és bölcsen" bólogattunk és örültünk, mert ugyanazt a pusztát juttatta eszünkbe, ahol kölökként sokat jártunk.

A következő növényeken már ötletelgettem pár napot... Kis ezerjófű (Centaurium erythraea), s ha jó a határozás, akkor ez itthon is előforduló gyógynövény, nem is akármilyen.

Ez a szúrós növény tengerparti iringó (Eryngium maritimum), megjegyezhető az angol neve: see holly.

A másik, kedvenc pusztánkra emlékeztető élőlény, nekem ugyan olyan kedves, mint a sóvirág, a bíbic (Vanellus vanellus).

Itt éreztem igazán, hogy szabadságolok. Jobban kinyílt a horizont, mint a síkságon. Nagyon király volt.
*Varga Miklós: Európa; West wittering.

Régi vizek nyomában 1.

Július közepén botanikust kísérve kedvenc pusztámon fotózgattunk. Helyben vagyunk:)

Kicsit tovább erdei mácsonya (Dipsacus fullonum) mutatja a jelet. Igyekszem olvasni és ezt már értem.

Jópofa gomba a bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum). Ahhoz képest, hogy az év nagy részében terem és többféle élőhelyen, nekem ez a második találatom.

A tövises iglice (Onosis spinoza vagy O. vulgaris) ide való faj; a vastagabb ágak alja fásodik. Régebben vízhajtóként és belső gyulladások kezelésére használták.

Ősi vizek hírmondói a puszta nehezen megközelíthető részén. Úgy tudom, a folyószabályozások előtt ladikkal jártak a pusztai népek.

Füzikéék nagy család, cifra, nagyítós dolog némelyikük elkülönítése. Ő itt kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum), ugyancsak jeles gyógynövény.

Sziki útifű (Plantago maritima).

Sziki sóvirág (Limonium gmelini) rendhagyó módon.

Bárányparéj (Camphorosma annua), egyike azon növényeknek, akik a szikkel birkóznak.

A pangó vizek fajgazdagságából reményeim szerint látszik valami. Itt és a következő képen a sárga növény réti peremizs (Inula britannica).

Folytatás van:)

Pusztai séta

Szeptember közepén, vasárnap délután gurultunk el Csomorkányba. Útközben sokat madaraztunk, felvétel nem készült. A pusztán viszont képeltem, estébe hajló nagy kört jártunk. Hangulatkép az alkonyatból.

Emberi szempontból a fürge gyík (Lacerta agilis) az egyik leghasznosabb segítőnk. Étlapján nagyon sok kártevőt találunk: lárvákat, százlábúakat, darazsakat, poloskákat, pókokat. És ő maga is táplálékul szolgál a ragadozó madaraknak, rókáknak. A kép legfeljebb gyenge dokumentáció, viszont a faj miatt naplózom.

A környező puszták jelképe a sóvirág (Limonium gmelini). Londonba szakadt falumbelieknek az otthont jelképezi, hosszú hónapokig díszlik. (Sokat foglalkoztat, hogy ilyenkor hol a horizont helye...)

Részlet a pusztai útról: sóvirág és gyújtoványfű díszíti.

Őszi puszta 1.

Régen látott Lajos komámmal indultunk útnak Apátyi pusztára egyszerűen nézgelődni és fotózni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, szívünk csücske a hely, hiszen kölök korunkban és középiskolás éveinkben sokat csavarogtunk errefelé. Lajos a hely középkori és azelőtti történelmében jártas, én talán az élővilágot ismerem kicsivel jobban. És van még valami (kimondhatatlan), amit a "géniusz lóci" is csupán jelezni képes:-) A falu határában sikerült egy pacsirtát megörökíteni.

A sziken állandó kísérőnk volt a sóvirág, talán a puszta jelképe is lehetne. (Magyar sóvirág, limonium gmelini, az ürmös puszták szikespuszták gyakori növénye.)

Igen, a messzibe, szabad szemmel alig láthatóan a Szabadkígyósi Wenckheim kastély sejlik, mi azért nagyjából tudtuk, mikor és merre keressük:) (A fotó telével készült.)

A másik oldalon az őszi puszta a maga apróságaival. (Utólagos kiegészítés: gyujtoványfüvet, linaria vulgaris-t fotóztam. Köszönöm Bőhm É. I. segítségét!)

Aztán egyik szikpadkán...

...érdekes dolgot láttunk. Viszonylag kis területen elég sok szarvasbogár ollót és kitindarabot. A fotó kedvéért összéb gerebléztük valamennyire. A helyszíni ötletünk ragadozó madár volt, amit mások is megerősítettek. A pontosítás folyamatban. Itt a kép:

Az erdős részeken szépen kéklik a kökény, jó termés ígérkezik. Nézgelődés közben igen közelre bejött egy poszátaféle. Sajnos mire tiszta látószöget találtam a fotózáshoz, addigra elment. A puszta szép, laikusnak is akad látnivaló, a fotózással együtt jól éreztük magunkat. Az utolsó három képet Lajos koma készítette, ugyancsak tükrös vázzal, köszönöm hozzájárulását a felhasználáshoz:-)! (Cserébe lehet, hogy kiteszem címkébe... - hehe:)