Pusztai vizit

Halvány emlékeim szerint rövid délutáni levegőzésre gurultam a közeli pusztára.

Az egyik kilátón figyelgetve sikerült viszonylag közelről nagy kócsagot (Ardea alba) fotózni, a kép vágatlan.

Leskelődtem, ahonnét lehetett, és kanalasgémet találtam (Platalea leucordia), ami a magamfajta amatőrnek már élmény. Kicsit tovább várakozva újabb nagy kócsag. A képek finomanszólva is szerkesztettek...

A mezei aszat (Cirsium arvense) kifejezetten szép virított a szürkés időben. Mondjuk időbe telt, amíg rácsodálkoztam, pedig tömeges.

És a békési puszták foglalata a kamillás tájkép, haragos felhőkkel; a napló kedvéért orvosi székfű (Matricaria recutita).

A közelben találtam, a környéken gyakori védett növényünk a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).

Régi vizek nyomában 3.

A puszta szélén egykori állatartó épületek, és bizonyos részeken még valakik legeltetnek. Mink fehér gólyákat (Ciconia ciconia) láttunk szintén legelészni.

Út a pusztában...

A Nemzeti Park, a falu és lehet, hogy gazdálkodók is tartanak kint magyar szürkéket. Jelenlétük összeköti az időket és a tájban a jövőt őrzi.

Leképeltem őket másképp is. Előbb tövises iglicével (Onozis spinoza),

azután búbos bankával (Upupa epops).

Bankából 4-et láttam, kis őrgébicsből (Lanius minor) legalább ugyanennyit.

Szépek a puszták, szép a királyságunk:)

Régi vizek nyomában 2.

Környékünkön mind2 ürüm előfordul, a pusztán le is képeltem őket és naplózom, mintegy jelképei a tájnak. Sziki üröm (Artemisia sanctonium) és...

...mezei üröm (Artemisia campestris).

Egy másik ősi medermaradvány, élőben még jobban mutatja a folyót. A kettő amolyan botcsinálta panó lenne, együtt adnák ki legalább a léptéket; főleg a második vacak (buheráltam szoftverrel, kevés sikerrel).

Átküzdöttük magunkat a puszta másik felére. A távolban kunhalmok és falvak sejlenek, a régmúlt vándorok és pásztorok hasonló látványban keresték az ösvényt.

A kövér aggófű (Senecio doria) termetes növény, ezért megérdemel 3 fotót:)

A mezei tikszem (Anagallis arvensis) eredendően gyomnövény. Lehet, hogy szántó volt itt 20-30 éve, most a természetközeli állapot felé alakuló védett legelő.

A következő két növénnyel kapcsolatos terepi jegyzeteim kuszák, ezért még nem merek neveket írni.

Ide írom a növény nevét.

Jókor nézelődtünk, nagyon sok növényfajt megfigyeltünk: vadgyökér-borgyökért, pórsáfrányt, sárga ökörfarkkórót, ebnyelvűfüvet, szarkalábat, tejoltó galajt, nyúlfüvet és még mást is. Köszönöm a Botanikus kitartó türelmét, amivel megosztja velem tudását.

Régi vizek nyomában 1.

Július közepén botanikust kísérve kedvenc pusztámon fotózgattunk. Helyben vagyunk:)

Kicsit tovább erdei mácsonya (Dipsacus fullonum) mutatja a jelet. Igyekszem olvasni és ezt már értem.

Jópofa gomba a bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum). Ahhoz képest, hogy az év nagy részében terem és többféle élőhelyen, nekem ez a második találatom.

A tövises iglice (Onosis spinoza vagy O. vulgaris) ide való faj; a vastagabb ágak alja fásodik. Régebben vízhajtóként és belső gyulladások kezelésére használták.

Ősi vizek hírmondói a puszta nehezen megközelíthető részén. Úgy tudom, a folyószabályozások előtt ladikkal jártak a pusztai népek.

Füzikéék nagy család, cifra, nagyítós dolog némelyikük elkülönítése. Ő itt kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum), ugyancsak jeles gyógynövény.

Sziki útifű (Plantago maritima).

Sziki sóvirág (Limonium gmelini) rendhagyó módon.

Bárányparéj (Camphorosma annua), egyike azon növényeknek, akik a szikkel birkóznak.

A pangó vizek fajgazdagságából reményeim szerint látszik valami. Itt és a következő képen a sárga növény réti peremizs (Inula britannica).

Folytatás van:)

Nagy vizek

Az év elején többször havazott, de villámgyorsan el is olvadt minden. Bár a körülmények nem kedveztek, engedtem a "mehetnékemnek", és vasárnap délután régi cimborámmal kimentünk a Kígyósi pusztára. Egyszerűen hangzik, pedig most éppenhogy nem az: víz és persze sár mindenütt. Úgy mentünk, mint a marhák:-)), itt az egyik gázlójuk:

A továbbiakban a sarat dagasztottuk és a lábalható utakat kerestük. A bakancsom elég jól vizsgázott, csak kétszer kéretőztem fel a cimbora hátára:)

Fotóznivalónak a vizek és a felhők játéka ígérkezett, erre készültem, ezzel babráltam. Alexpós képeket választottam, ezek tetszenek. (A szoftveres buherálást még mindig csak tervezem...)

Felhős, de enyhe időben jártunk/dagonyáztunk egyet. Láttuk a pusztának azt az arcát, ami leginkább emlékeztet a régi, vizekben bővelkedő időkre. ... Jól esett kikapcsolni és csak a fényekkel foglalkozni. Jól mondták a fórumon: a fotózás újabb ürügy a természetben való ténykedéshez:)

Őszi puszta 2.

A sok-sok tennivaló közt, lényegileg a menetrendben találtunk egy üres napot, így csütörtök délután Lajos komával ismét szétnéztünk a kígyósi határban. Első komolyabb megfigyelésként gyülekező kékvércsékkel találkoztunk egyszerűen a szántóföldek szélén. Néhány jó beállítást elbaltáztam, ez lett a legjobb, vágással, kábé 40%-ot meghagyva (fiatal kékvércse):

Örömünkre több magyar szürke gulya legel a határban. Kétmaréknyi fotó erejéig megnéztük őket.

Magyar tarkákat is láttunk, a kép a rengeteg seregély miatt kívánkozik a megfigyelések közé. Hatalmas, legalább több száz madárból álló seregély csoportokat útközben többször megfigyeltünk.

A határ védett részén a Nemzeti Park munkatársával is beszélgettünk (igazából ő figyelt fel ránk, ami nem baj, sőt!), beszélt olyan területkezelési programokról, amik már folynak és amiknek nagyon örültünk:)! Az őr jobbra, mi balra el, máris szép virágba botlottunk, sajnos a nevét nem tudom.

Kígyós történelmét Lajos koma igen jól ismeri. Itt élt eleink nyomát több helyen fölfedeztük.

A naplementében, már hazafelé kanyarodva az Apátyi utat próbáltuk fotózni, hát nem könnyű... Sajnos csak kis része őrzi egykori szépségét és hangulatát.

A vázakat és az objektíveket felváltva, szükség szerint cserélgettük egymással, de a következő képet biztosan Lajos készítette (mer' én nem emlékszek rá), a legszebb a délutánról. Sziki őszirózsán (Aster tripolium subsp. pannonicus) üldögél a "valamilyen" szép lepke.

A füles a legelő és az erdő találkozásánál nézgelődött, amint meglátott bennünket, azonnal lelépett és néhány másodperc alatt eltűnt; szintén Lajos zsákmánya.

A hím cigánycsuk az útszéli kukoricán szedegetett, a lemenő nap utolsó sugaraiban sikerült lefotóznom (nem volt könnyű:), némi vágás kellett.