2016. április 30., szombat

Meglepetés kardosok

Április utolsó napjaiban kedvenc erdőmet szemléztük. Huszonéve vigyázunk rá, s most újra meglepett bennünket, méghozzá kardos madársisakkal (Cephalanthera longifolia). A természet titokzatos útjain került be az erdőbe, láthatóan jól érzi magát. Élmény ennek tudata.




A meglepihez jól illik egy csodáspók (Pisaura mirabilis). Az erdőben még nem tudtam, rendes olvtárs segített a határozásban. Azon fajok közé tartozik, akik nem készítenek fogóhálót; hanem rendesen vadászik: figyel és "lerohan". Emberre ártalmatlan faj.
A bogáncslepke (Vanessa cardui) már viseletes, de itt a helye.
Volt még kedvünk kutakodni, ezért kinéztünk a Kettős-Körös oldalában lévő maradványerdőkhöz. Fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum) az aljnövényzetből.
Érdekes virága miatt figyeltem fel a csíkos kecskerágóra (Euonymus europaea).

A húsos somot (Cornus mas) az erdőszélen találtuk. Nem őshonos, de finom. Kiderült, annyira jó gyümölcs, hogy ültetvényben is termesztik.


2016. április 17., vasárnap

Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.
Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,
a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.
A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.
Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)
és patakparton tömegesen.
A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.

2016. április 7., csütörtök

Héricses

Késő délutáni órán fotós cimborával néztük meg a közeli er délyi hé_ricseket (Ad onis tra_nssylvanica).




Jutott idő a gyep növényvilágára és a következő fajokat találtuk:
fürtös gyöngyike (Muscari negletum),
mocsári kutyatej (Euphorbia palustris), a határozást EF-nek köszönöm,
csattogó szamóca (Fragaria viridis).
A közeli vasúti töltésen találtunk valami tömeges érdekeset.
Elismerem, vakaróztam, de a határozóból gyorsan kiderítettem, hogy ez bizony mezei zsurló (Equisetum arvense), méghozzá a generatív hajtása. A szár tetején spóratermő kalász van; a spórák beérése és szétszóródása után az egész hajtás elszárad. Időben mentünk terepre, így találkoztunk a különleges, első fejlődési szakasszal, ami hetekkel megelőzi az ismert zöld növényt, azaz a vegetatív részt.
Hogy mik vannak.... :-)

2016. április 3., vasárnap

Bihar járatlan útjain

A Déznai vár 'meghódítása' után visszatértünk a környékre, gyakorlatilag a Bihari-hegység déli részeire, és töredezett erdészeti utakon barangolva, azokról rövidebb sétákat téve fotózgattunk. Úgy a negyedik megállónál találtunk szépet-érdekeset. A csillagvirágot óvatosan dunai- vagy ligeti csillagvirágként (Scilla vindoboniensis) naplózom.
A csillagvirágos hegyoldal elég meredek volt, de jól éreztük magunkat, jól esett nézgelődni, mókolni a fényekkel. Így fotóztam meg a bogláros szellőrózsát (Anemone rannunculoides),
és így történt, hogy pár száz méterrel arrébb belebotlottunk a kakasmandikóba (Erythronium dens-canis). Pestiesen szólva óriási 'fless' volt:) Aki utána olvas a növény határon belüli előfordulásának, az jobban érti az érzést, és a növény is gyönyörű.



Az élmény elég volt ahhoz, hogy lendületet vegyünk, és a lovakat még rosszabb hegyi utakra tereljük. Többször megálltunk hűteni... Íme a jutalom:)


Szó nélkül gyönyörködtünk vagy negyed órát, aztán sétáltunk egy hosszabbat. Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) csillagvirággal a háttérben.
Bimbós és
hóvirágos kakasmandikó. A hóvirágot óvatosan kikeleti hóvirágnak (Galanthus nivalis) határozom.
Bónuszként tavaszi tőzike (Leucojum vernum).
Nincs vége... Folytatjuk a szemétszedést, a felfedezéseket, a fotózásokat, tesszük a tehetőt. Akkor is:)