A Fehér-tónál, esti madarászat közben figyeltünk föl a szép fényekre.

A képek iso 400-on, kézből, olyan 1/20 körüli zársebességgel készültek.

Középkori emlék Csengele határában

Véletlenül, apránként derült ki, hogy Csengele határában akad pár érdekes látnivaló. Egy júliusi délután látogattuk meg a középkori templom romot. Az emlékhely jelenlegi formáját az autópálya építéssel nyerte el, annak közvetlen közelében található.

A hely az autópálya közelsége ellenére barátságos.

A templom nem lehetett nagy, az árpád-kori román építészetre jellemzően egyszerűséget sugall.

A lényeget az eligazító tábla leírja. Ritkán vágyom arra, hogy "ebben" vagy "amabban" a században éljek, de ezt a helyet szívesen megnézném 2-3 vagy éppen 400 évvel korábbi állapotában. Időutazás indul:-)

(Megjegyzem, nem sikerült olyan képet lőnöm, amivel közepesen is elégedett vagyok, de amit láttam, az tetszik.)

Függő-ség

A Fehér-tó közelében, egy lakóépülettől körülbelül 20 méterre találtam ezt a függőfészket, saját madarász tapasztalataim szerint kellően alacsonyan.

Rövid leskelődés után kiderült, hogy van gazdája...

...ráadásul a gyerekek is itthon vannak még:),

akik persze kellően éhesek...

A fészek megépítése önmagában csoda, ha csupán egyszerű madármenedék lenne, akkor is megbámulhatná minden építész. Ez a madár nem okoskodik, hanem dolgozik a maga 10 gramjával, és ebben a fészekben fiókát nevel. Sok mindentől függ a fiókanevelés -de 3-5 fióka megvan egy fészekalj. Évente kétszer.

Láttam már függőcinegét, a gyűrűzések idején elég sok volt a kezemben, de a megfigyelés újra élmény volt. A fényképezőgép hab a tortán - így még finomabb a süti:-)

Sikló

Gyerekekkel kirándultunk Sándorfalva határában. A késő délelőtti pihenőt egy tanyán töltöttük, történetesen egy vizesgödör is volt a közelben. A gyerekekre felügyelve észleltem, hogy valamit nagyon skubiznak, mint kiderült, egy vízisikló mozgolódását. Egy helybéli gondolom kíváncsiságból, féltenyérnyi kárászokat pakolt egy deszka lapra, amit belökött a vízbe. Szerintem a kísérletet a mi érkezésünk szakította meg... (Az a fránya képkivágás...)

A sikló láthatóan már reggelizett valahol valamit...

...de étvágya maradt még...

Kellően megküzdöttem a fény- és terepviszonyokkal (+ saját tapasztalatlanságommal). Maradék dolgában is szeressük a tiszta időt.

Talán nem ez az utolsó kép, de vegyük úgy, hogy most indul sziesztázni...

Üstökös

Ezen a szombaton, hajnali 5-től az MME-vel madarásztam, illetve segédkeztem a gyűrűzésben. Elvégeztük a munka nagyját, aztán kávéztunk, söröztünk, beszélgettünk a madarakról meg minden féléről, pestiesen szólva jól elvoltunk. Aztán jövet-menet valami szokatlant észleltem. A szomszéd tanyánál, ahol a tyúkok kapirgálnak (igen, a trágyadombon) érdekes habitusú madár mozog. Szabad szemmel kiszámoltam, hogy ez nem tyúk és nem kakas. Innét már adrenalin:) Igen jó fajt találtam, selyemgémet vagy hivatalos nevén üstökös gémet sikerült fotózni. A képen felnőtt, gyűrű nélküli madár látható. Egyébként izgalmas kétségeket éltem át, amíg szereltem és terveztem. Mutatkozott némi esély arra, hogy tyúkokkal együtt fotózzam a gémet - elképzeltem és nagyon tetszett:-) És elképzeltem, hogy amíg várom a kompozíciót, tehát, hogy a tyúkok közelebb merészkedjenek, a gém lelécel - elképzeltem és nem tetszett... Gyanítom, itt már tudott rólam és a jellemrajzomat próbálta összekalapálni... Tehát a gémet választottam, 2-3 méterenként, ahogy közeledtem, fotóztam. Ezen a képen már a madár észlelte a kíváncsi fotóst és kellő szigorúsággal vigyázott a három lépés, khm "harminchárom + genya fotós" távolságra. És miután helyezkedésemmel kiszorítottam a finomságok közeléből, másodperceken belül elröppent.

Ürge

Kistelek határában, egy tanya előtt vártuk ismerősünket, a gazdát. A tanyával szemben karám villanypásztorral. Árnyékban, csöndesen beszélgettünk, amikor mozgást észleltünk a fűben. Szerencsére a technika kéznél volt, izgalmas várakozás következett. Taktikai okokból a beszélgetést folytattuk (ti. az ürge hátha miattunk bújt elő), ürge komát pedig sikerült megörökíteni. A villanypásztor sokat ront a képen, ha technikailag elemezzük, de ne tegyük, 'nem azér' van. Nekem így is élmény volt a megfigyelés.

Láttunk még két lovat, egy (tucat:) kattintást megér.

Jómadarak

Béla barátommal a kisteleki határban látogattunk meg egy távoli ismerőst. A látogatást természetesen összekötöttük némi fotós madarászattal. Azért csak "némi"-vel, mert kifejezett fotós célunk nem volt, csak éppen kézügyben tartottuk a technikát.

A szalakótával szerencsénk volt, mert mögülünk érkezett és nekünk háttal telepedett egy oszlop tetejére.

A kis őrgébics pedig meglepett. Akkor. Aztán egy környékbeli iskolás gyerek mesélte, hogy tud tanyát, ahol az udvaron, a budi mögötti "nagy fán" fészkel:) A kölök dicséretére mondva, ismerte a madarat és érzéseim szerint nem voltak hátsó szándékai;-) (A képeket megvágtam, nagyjából a középső 40-50% maradt meg.)