Séta ellenfényben

Szeptember második vasárnapján szaladtunk át Alpárra, fölfedező jelleggel nézgelődtünk a vízivilág széléről. Keveset képeltem, mégsem unatkoztunk:) A fajokat társaságban, közösen figyeltük meg. Vízitök (Nuphar lutea), ahogy a fény játszik a vízen.

Szitakötő minimál ellenfényben; alföldi szitakötő (Simpetrum sanguines).

Tán egy órát gukkeroltunk a nádas széléből.

Itt sem unatkoztunk...

Fiatal tövisszúró gébics (Lanius collurio), a képen úgy egyharmadnyi vágás.

A poszt kedvenc képe, egy igen gyakori mocsári növény, az ellenfényes virágkáka (Butomus umbellatus).

Levezetésként vadászó szürkegém a holtág szélén.

Az alkonyati fények miatt a fiatal bakcsóról elég gyenge kép készült, a vízityúk féléről pedig használhatatlan, csak szövegesen jegyzem őket. A végén csöndes autózás meg egy pofa sör. Sok ilyen napot kívánok mindannyiunknak.

Áztam és fáztam...

A sűrű esőzés ellenére fotózhatnékom volt. El is terveztem, hogy levegőzök egy kicsit, aztán posztolok egy-két vadrózsát és megírom, hogy "nem volt semmi". A vadrózsák (Rosa canina) itt vannak és bár a második billeg itt-ott, hadd maradjon:).

Lépésben gurulva a tanyák között azt latolgattam, meddig bírom a bevágó esőt... Aztán egy szalmakazal oldalában szokatlan mozgás állított meg. Vörös vércsét (Falco tinnunculus) figyelgettem vagy negyed órát.

A lábfűtésnek köszönhetően volt kedvem tovább gurulni. Előbb egy nagyon közeli szürkegém kelletlen riasztása, aztán húsz perc múlva egy őzbak tolta be az adrenalint. Nagyon fincsi ilyenkor az akácvirág és a koma is ínyencként legelt. Pazar megfigyelés volt... Lövésre nem volt esélyem, de nem baj.

Még két tövisszúró gébicsről ((Lanius collurio) sikerült értékelhetőt lőnöm. Előbb a tojó (gilisztázott az úton), aztán a hím (egy aprócska csatorna partján nézgelődött).

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az dobott fel igazán, amit egyáltalán nem sikerült megfotózni. A vacak időben élmények a javából. Megjegyeztem:-)

Szarkaláb

A május itt Békésben is nagyon esős volt, de némi belvízzel megúsztuk. Ezek a képek a legnagyobb esőzések előtt készültek, akkor így nézett ki a határ:

Nyuszi ül a harmatos fűben. Volt és lesz is hasonló kép, mert ezekért már érdemes kimozdulni:)

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis) eddig elkerülte a figyelmem, pedig errefelé sok van és szép növény. Az okosságok szerint a boglárka félékhez tartozik, a sok faj közül kettő őshonos magyarhonban. A keleti az Alföldön, a mezei a Dunántúlon elterjedt.

Cigánycsukot (Saxicola torquata) és tövisszúró gébicset (Lanius collurio) folyamatosan látok. A gépics élessége közelről nem az igazi, de habitusfotóként megmutatom.

A szántón megülő pára jól nézett ki, de a kép legfeljebb csak jelzi a szép fényeket.

Jómadarak

Béla barátommal a kisteleki határban látogattunk meg egy távoli ismerőst. A látogatást természetesen összekötöttük némi fotós madarászattal. Azért csak "némi"-vel, mert kifejezett fotós célunk nem volt, csak éppen kézügyben tartottuk a technikát.

A szalakótával szerencsénk volt, mert mögülünk érkezett és nekünk háttal telepedett egy oszlop tetejére.

A kis őrgébics pedig meglepett. Akkor. Aztán egy környékbeli iskolás gyerek mesélte, hogy tud tanyát, ahol az udvaron, a budi mögötti "nagy fán" fészkel:) A kölök dicséretére mondva, ismerte a madarat és érzéseim szerint nem voltak hátsó szándékai;-) (A képeket megvágtam, nagyjából a középső 40-50% maradt meg.)