Jómadarak Mártélyon

Baráti csipet-csapattal délutáni sétát tettünk Mártélyon.

Még bőven az üdülőövezetben csekkoltuk barázdabillegetőéket (Motacilla alba); jobbról a szülőmadár, balról a fészekhagyó fióka.

Az ártéren szürke gémet,

az ártéri füzek ágai között őszapókat (Aegithalos caudatus),

a kiszáradt mocsári fán bakcsót (Nycticorax nycticorax) lestünk. A madár bóbitája afféle egyszerű nászruha.

Az előző két képen a zöld "maszatok" elmosódó belógó ágak; még az őszapós képek is teljesek, tehát elég közelre beengedtek a madarak.
A mocsaras részről naplózom a nagy tányércsigát (Planorbarius corneus).

Körsétában kanyarodtunk vissza, a tövisszúró gébicset (Lanius collurio) egy ártéri gyümölcsösnél fotóztam.

A sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus) már az üdülőházikók között találtam.

A sétányra visszakanyarodva viszonylag időben észletem a madármozgást, így sikerült a legelésző zöld küllőt (Picus viridis) megörökíteni. Fotós szempontból a kép gyenge, de így, ebben a látványban figyelgettük a madarat, s ebben a formában már bőven élmény.

Sörözgetés közben csuszkát nézegettünk, ügyesen keresgélt egy közeli öreg fa törzsén. A faj gyakori, így a képet nem naplózom.
A fenti listán van fokozottan védett faj, egy egyszerű délutáni séta tucatnyi izgalmas megfigyeléssel ajándékozott meg.

Mártélyi gázlós

Május elején, vasárnapi délután Mártélyon túrázgattunk. A víz láthatóan magasabb volt a megszokottnál.

Némi terheléspróba után így oldottuk meg az átkelést:

Több elárasztott részen tornáztuk át magunkat. Sokan visszafordultak, aminek azért örültem, mert kevesen tisztelik meg a természetet illő viselkedéssel. Bakcsókat (Nycticorax nycticorax) figyelgettünk. Mártélyon rendszeresen vannak, elég természetesnek vesszük jelenlétét ennek a szép madárnak, miközben védettségi fokozata azt jelzi, kiváltságosok vagyunk. A második kép konverteres kísérlet gyenge eredménye.

Szintén védett a kis fehérsávos lepke (Neptis sappho); IM fórumtárs határozta meg, köszönöm.

A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) az ártéren lakik. Szép telepet találtunk.

Tettünk egy kanyart az ártéri legelőkön. A táj szépen őrzi az alföldi lét régi, legeltetős, gyümölcsfás arcát.

Az egyik nyaraló kertjét sokáig csodáltuk. Egyszerre modern és hagyományőrző és ízléses, egyszóval klassz:)

A poszt csupán ízelítő abból a sok érdekességből, amit Mártély tartogat. A nyugalom, a levegő, a természet ritmusa ráadásul alig fényképezhető. És akkor még nem is említettük a vízparti kávézást és sörözést:)

A gyenge bakcsós képekkel csupán azt jelzem fiataloknak is fogható módon, hogy egyszerű kézi távcsővel is adódnak igen jó megfigyelések.

Tőzikés

Április első napjaiban a Körös alsó szakaszán a kubikokat néztük át tőzikék után. Botanikus utitársam irodalmi én pedig terepi információkkal szerelkeztem. Talán láccik, hogy tavasz elején járunk.

Jó szakaszt átnéztünk, mire találtunk belőlük. Szép, értékes és természetközeli a faj és az állomány:); nyári tőzike (Leucojum aestivum), illetve képelési kísérletek. A kubikok rendellenesen szárazak, még csak sár sincs...

Dendromán kollégák csettintenének a szép példány fekete nyár (populus nigra) láttán. Nekünk egy jószándékú horgász mutatta meg, ezúton is köszönjük.

És ha már bemásztunk az erdőbe, szét is néztünk. Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) a jutalom. Nem rossz:)

Kubikok között

Szeptember első napjaiban a szarvasi vasúti híd közelében jártunk, a kubikgödröknél és az élő Körösön fotózgattunk. A kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum) minden évben látom néhányszor, fotózásra először volt esélyem. Gyengék a képek, még elfogadható sem született.

A réti iszalagot (Clematis integrifolia) pár bejegyzéssel korábban virággal fotóztam. Ebben a fázisban "látszik az iszalag".

Tájkép a Hármas-Körösről.

Remek faj a vadszőlőként ismert honos ligeti szőlő (Vitis sylvestris), nagyon finom szőlő! Jó madármozgást figyeltem a függönyszerűen futó szőlőn.

Még egy tájkép.

Tündérfátyol (Nymphoides peltata) az élő Körösön, ezen a szakaszon több helyen megfigyeltük.

Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus), ezúttal egy öreg fűzfán.

Zárásként egy kubikos kép, a partján mocsári csukókával.

Gazdag növényvilág él és virul az ártéri ligeterdőben, mutatóban hordozza, őrzi a vízivilág emlékeit. A fenti fajok többsége védett. Jól írja valaki, hogy "a kubikok a fajgazdag régi világ szentélyei". Lehet, hogy gyakrabban kellene in situ elmélkedni.

Az észak-békési pusztákon

Április végén jutottunk el egyik kedvenc pusztámra. Útközben végre leképeltem a bélmegyeri fehérnyárat, a megye egyik legidősebb és legszebb matuzsálemét. A belsejében sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) lakik.

Villás boglárka (Rannunculus pedatus), sziket jelez.

Aztán egy nagyon klassz erdő. Kónya madártej vagy kónya sárma (Ornithogalum boucheanum):

...sok ezer tő az erdő alján. A növényt már ismertem, de ilyet sehol nem láttam. Pazar...

Azért a gombát is észrevettem:

A legelőn ürmös szikespuszta foltok sziki ürömmel és pusztai madártejjel (Ornithogalum orthophyllum); laposkúszásban próbáltam fotózgatni.

Izzasztó dögmelegben, hátizsákkal végigtalpalni a legelőket fárasztó dolog, de épp a verejték és a csönd miatt érdemes, épülhetünk. Ráadásként jócskán akad érdekesség, több, mint amit a blog megmutat; és az ürmös szellőt, a vadvirágok illatát, a jól megérdemelt gyöngyöző sört a blogon visszaadni nem lehet, átélni viszont érdemes:)