Zsályás nézgelődés

A csapolt finomságok után kényelmesen indultunk hazafelé. Az egyik löszös területen, magas, különleges zsályát fotóztunk.

Ugyanitt fotóztam a közönséges párlófüvet (Agrimonia eupatoria).

Ez itt fehér mécsvirág (Silene latifolia).

A növény neve itt van valamelyik kézzelírt feljegyzésen, hamarosan pótolom.

Az egyik döcögös mellékúton, a vizesárok túloldalán több "folyóméter" terjőket kígyószisz (Echium vulgare) virított. Az éles fényekben ez a kép sikerült vállalhatóra.

Ötnegyed órányi autózás, csodás alföldi részletek, finom sörök - csendesen kellemes nap. Az egyetlen hiba, hogy 2016 nyarán írom a bejegyzést. Ez is csak annyiban, hogy a naprakészség olvasmányosabb és informatívabb, mert a sok feladat alapvetően jó:)

Zsályás-lepkés

A tájkép kicsit más beállítással, láccik, hogy folytatásban vagyok.

A terület gazdagságához hozzáadódik még jónéhány faj, például a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).

A szekérút szélén, a rózsa szomszédságában találtuk a közönséges vagy útszéli füstikefüvet (Fumaria schleicheri); sok kis apró elágazás, nem egyszerű fotózni...

A csikorgófű (Gratiola officinalis) vagy csikorka mocsári növény eredendően. Egy 3-4 méter mély -sajnos júniusban már csontszáraz- árokban találtam meg. Erős és már nem használt gyógynövény. A Wikin további érdekességek a növényről.

Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) igen szép példánya.

Mezei varfű (Knautia arvensis), Priszter és a Wiki szerint rühfű. Nagy, 2m körül növény, kaszálókon, löszpusztaréteken díszlik.

A mezei zsályákon rengeteg lepkét találtunk, a képen ennek csak részletét sikerül megmutatni.

A lepkékkel legfeljebb pár éve ismerkedem. Könyvformájú és netes határozókat forgatok, sokszor órákon át. Akadnak fajok, amiket már felismerek és az esetek jó részében a családot is megtalálom, de nagyon kell a lepkészek visszajelzése. Itt köszönöm meg a lepkésztopikból apollinus és szsafian kartácsok szakszerű és készséges segítségét! Bogáncslepke (Vanessa cardui), ezt eská sikerült a határozóból kibogarászni.

Erdei busalepke (Ochlopes sylvanus), méghozzá nőstény.

A gyöngyházlepkén sokat filóztam, segítséggel tudom, hogy közönséges (Issoria lathonia).

Levezetésként bimbós mécsvirágok, és

egy határozásra váró zümi.

Köszönöm botanikus utitársamnak a közös fotózást, azt a sok tudást, amiből sajna igen keveset tudok lejegyzetelni és rögzíteni. Többedjére járjuk a területet, igen szép és fajgazdag. Nem készült fotó, de honos a területen a mételyfű, a bakfű, a fehér varfű, a hengeres peremizs, a tiszaháti iglice. Készült (gyenge) kép az apró keresztfűről, a piros szender hernyójáról. Nincs vége, visszafutok:)

Ismeretlen csatornák

Olyan rossz képet ritkán posztolok, mint a következő. A faj érdekes, felénk ritkábban figyeljük meg, esetemben kábé két évente egyszer (sem:). A búbosbanka (Upupa epops) az egyik erdős szakaszon a gát tetején legelt, aztán a gát alján lévő bokroson pihent egy második lövés erejéig.

A következő tájképet a Vidra-tanya mögött lőttem egy holtágon.

A nap második felében a Vésztő és Doboz közötti elég széles csatornákon nézgelődtünk. Az első a Hosszúfoki csatorna, a második a Gyepes csatorna. Utóbbi partján-gátján indultunk befelé. A 2 csatorna találkozása barátságos hely, itt már jártam és fotóztam, most tovább rodeóztunk, innét már a Hosszúfokinak jelölt főcsatorna partján. Számos kilométerek és vakrepülés jellegű autózás után valahol Békés és Bélmegyer között jutottunk aszfaltútra.
A csatorna növényzete igen sűrű, így fotózni sem könnyű. Jeles gyógynövényünk a közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), szép példányait láttuk.

Az indulási kövesút mellett, a hídnál már fotóztam mocsári nefelejcset (Myosotis palustris). Később, a csatorna (jóval) távolabbi szakaszáról mutatok képet.

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) gyomtársulásokban elvileg gyakori, most figyeltem fel rá, csinos gyógynövény. Összvissz három a kígyószisz, a piros változat védett.

Ezen a szakaszon már fáradtan nézgelődtem, eléggé lekötött a biztonságos navigáció. A vízhiányos Békésben jó kis vizeket, élőhelyeket láttunk, megérdemelne még néhány utat. Itt köszönöm meg a Botanikusnak, hogy kísérőjéül fogadott, hogy türelemmel magyarázta a tájat, a növényeket, újra sokat tanultam. Köszönöm!

Útszéli szépségek

Csaba környékén nézgelődtünk, a növényeket szó szerint az utak mellett fotóztuk. Egy része még autóból is feltűnik, másik része a közeli dűlőutak és kerékpárutak szegélyéből került elő. Az egyik tömeges (és védett) faj a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), a 44-es út mellett szabályos mezőkben díszlett.

A lózsályáról (Salvia verticillata) egy próbálkozás.

A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) csodaszép sárgát mutat. Ahogy a felhők mozognak, mindig kicsit másmilyet:)

Zsályás kísérletek:)

Gyógynövény, én is bojtorjánfűként ismertem, de anyakönyvileg közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria). A Wikipédia szerint sok néven ismert: patikapárlófű, agrárnyom, királyné asszony káposztája, Szent Pál füve, hattyúfű, körömfű, koldustetű. Képet akartam, aztán ez lett:

Az illatos lednek (Lathyrus odoratus) szépen virit az árokparton.

Végül az üstökös gyöngyike (Muscari comosum). Küzdöttem vele, nem sikerült a kép, nehéz...

Összegzés: képeltem fehéret, sárgát, lilát, kéket, pirosat, zöldet; jó kis idevaló fajokat. Pár óra alatt:)