2017. október 29., vasárnap

Szanazugi séták

 A két Körös összefolyásánál jóféle erdők őrzik a régi vízivilág emlékeit.

A nyaralók között fenyvescinegét (Peripatus ater) találtam, egyetlen lövést engedett. A kép nem túl jó, a faj viszont igen.

Ez a gyönyörű kőris feladta a leckét, OZS segített a határozásban, köszönöm szépen: magyar- vagy pannon kőris (Fraxinus angustifolia subs. pannonica). Érdekes, hogy elnevezése, rendszertani besorolása a '70-es években még téma volt. Honos, kiváló a fája, a leírások szerint tűri a szennyezett levegőt, érdemes lenne többet ültetni.

Élt az erdő, így sikerült előbb a borjakat,
azután többször felnőtt példányokat, végül egy szépen fejlett dámszarvas (Dama dama) bikát meglesni és leképelni. Pazar élmény adrenalinnal:)
Az év utolsó napjaiban gyerekekkel jártunk ugyanitt egy hosszabbat; 2021. februárjában naplózom a képeket, így vonhatom össze a két fotózás képeit. Valahol a Sámsonvár környékén sikerült a kis fakopáncsot (Dryobates minor) körbeképelni.

Ebben kidőlt és itt hagyott öreg fában a gyerekek szó szerint bújócskáztak. Rengeteg ízeltlábú segíti majd természetes lebomlását, miközben a madarak is jól laknak.
Az emberi jelenlét sajátos nyoma...
Apró emlék Dobozról.

2017. október 21., szombat

Ősz a pusztán

A legszebb őszi időben kirándultam kedvenc pusztámon. A Nagyerdő szélén vezet a forgalomtól elzárt ösvény.

Közönséges vagy csíkos kecskerágót (Euonymus europaeus) sokfelé van. Ezek szerint jól érzi magát a száraz, de jó talajú erdőben. És szépen színezi az erdőt.
Az erdő sarkán az öreg vadkörtés sajnos pusztul...
A puszta szélén réti peremizst  (Inula britannica) találtam, még ugyancsak jócskán virágzott.
Az erdő másik oldalán az őszirózsás legelő:-)
Sziki őszirózsa (Aster tripolium) sóvirággal és rezedalepkével (Pontia daplidice). Ez az őszirózsa nálunk honos, megmarad a sziken, a vízbő helyeken méternél is magasabb.
Úgy háromszáz méterrel távolabb a puszta már másik arcát mutatja: bárányparéjos, ürmös részlet.
Tovább sétálva az erdőszélen új növényt tanulok: parlagi madársóska (Oxalis dillenii). A határozóból úgy találtam, hogy viráglakó karolópók (Misumena vatia) vadászgat a leveleken. 
Egy napozó atalanta lepke,
és egy aszparágusz spárga, azaz nyúlárnyék (Asparagus officinalis) a végére.
Láttam az ismert pusztai növényeket (bárányparéjt, sziki utifüvet, ürmöt), talán nem is fotóztam le őket. A séta, a békesség, a pusztai szellő nagyon jól esett. Lehet, hogy érzelgősség, mégis otthon voltam:-)




2017. október 20., péntek

Háztáji

Az ősz heteiben két érdekes fajt sikerült megörökíteni itt, a "portán".
A piros övesbagoly (Catocala nupta) a leggyakoribb övesbagoly faj.

Ez a pók eszik, ennél fogva harap, ha veszélyben van vagy veszélyben érzi például az utódait, nagyot harap, ami fáj... A földön, üregben lakik és él, tehát rovarokat, bokarakat vadászik. Pár méterre fotóztam a szobámtól, nekem dolgozik:) A farkaspókok közé tartozik: pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa). Az emberek egy részével ellentétben gondozza utódait.

2017. október 17., kedd

A Turjános

Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.

A Turjános közvetlen közelében lévő Madárvártára hosszú évek után tértem vissza, és a gyűrűzésbe belefért némi fotózás. A képen egy ökörszem (Troglodytes troglodytes). A madár elég emberbarát, szívesen látogatja portáinkat, ligeteinket.
Egy tájkép,
és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.
Egy tájkép,
és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).
Egy tájkép,
és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).
A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.
A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),
és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.
A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),
és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.
A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).
Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.