2016. március 31., csütörtök

Belvizek madarai

Március végén közösségi programot próbáltunk előkészíteni Alpáron. Az utolsó pillanatban a jelentkezők nagyobb része kiszállt a terepszemlés kirándulásból, így csalódottan indultam útnak néhány bátrabb fiatallal. Először Csongrád megyében néztünk meg egy eldugott, de elég nagy tavat.
Madarat bőven láttunk, de megörökíteni a mezei verebet (Passer montanus) sikerült. A fajnak örvendek, a képet megbecsülöm:)
Ez már Alpár a Templom-dombbal. A helyet a bronzkor óta lakják, első írásos emléke 1075-ös.
Csodálatos kilátás a szomszédos Vár-dombról a védett Alpári-rétre.
Visszaúton több helyen megálltunk madármegfigyelésre. A darvak szokott módon a kövesút közelében legelésztek.
Egy hozzánk még közelebbi belvizes helyen gázlómadarakban gyönyörködtünk. A kézi távcsövek karnyújtásnyira elénk hozták a madarakat, ahogy a telével készült képeken is legfeljebb esztétikai okokból vágtam. Nagy goda (Limosa limosa):
A vetésből pajzsos cankó (Philomachus pugnax) figyel.
Az út másik oldalán remek csoportkép. A háttérben bíbic (Vanellus vanellus), az előtérben füstös- (Tringa erythropus) és pajzsos cankók.
És a megunhatatlan karcsú gólyatöcsök (Himantopus himantopus).


A közösségi programból nem lett semmi, az emberi csalódás miatt nehezen is indultam útnak, aztán mégis jó élmény kerekedett a kirándulásból. A cankók világában Tokody Béla segített eligazodni, ezúton is köszönöm. Szintén köszönet illeti ifjú útitársaim alkotó részvételét és türelmét:)

2016. március 22., kedd

Dézna vára 2/1.

Gyerekkorban kötöttem barátságot a térképekkel, s mostanság újra jóízű órákat töltök főként Erdélyország tanulmányozásával. Így érlelődött meg az elhatározás, hogy a bihari hegyek legközelebbi részét megpróbáljuk felfedezni, akkor is, ha csak autóstérképen tájékozódunk. A Fehér-Körös felső folyását és Dézna várát a megszokott baráti társasággal céloztuk meg. A vár ott magasodik a kövesút mellett és kellemes meglepetésként turistajelzést is találtunk.
Az ösvény kényelmes léptékkel vezet fölfelé, s már útközben is megajándékoz 1-1 szép képpel.
A várból kevés maradt, viszont van hely pihenni, fotózgatni, beszélgetni. (A tábla alatti piros folt turistajelzés.)
Az egyetlen ablakon keresztül így sikerült látványolni, "arról" érkeztünk, az Alföldről.
A Wiki szerint 389 méter magasan járunk.
Valami fontosat véstek a sziklába:)
Szépen telt az idő, mert sokféle növény virágzott, ezeket megnézegettük, s igyekeztem végigfotózni; külön posztban naplózom. Ugrunk egy keveset. Menyházán nyugszik Czárán Gyula Bihar jeles felfedezője, barlangkutató. A leírások szerint bejárta Európa nyugati felét, az Alpokat, Selmecbányán végzett felnőtt fejjel az egyetemen, s élete harmadik harmadában Biharban élt és kutatott. Nem volt egyszerű, de megkerestük a sírját.
Aztán Menyháza túlfelén, az üdülőtelepet próbáltuk felfedezni. Megnéztük a kőbányát és barangoltunk valamennyit az erdészeti utakon, ezúttal nem született érdemleges kép. Visszafelé viszont újra megálltunk Déznán, mert kisütött a Nap, és így már tényleg érdemes volt fotózgatni a várat.

A terület közel van, még aránylag tiszta, a hegyen például alig találtunk szemetet, s a következő posztban a növényvilág képeit hozom. Úgy jöttünk haza, hogy visszamegyünk:)

Dézna vára 2/2.

A Fehér-Körös a vár alatt folyik, a partján találtam az aranyos veselkét (Chrysosplenium alternifolium).
Vörös acsalapu (Petasites hybridus) veselkékkel a háttérben. Érdekes, hogy a növény az őszirózsafélék családjába tartozik. Ott fotóztam, ahol lennie kell "hegyvidéki patakok partján, nedves réteken". Utána olvasva kiderül, hogy óvatosságot igénylő évelő gyógynövény.
Odvas keltikét (Corydalis cava) a folyóparton és fentebb is találtunk.

A kónya vicsorgó (Lathraea squamaria) lombhullató fák gyökerein élősködik. Ez a második megfigyelésem a növényről, a hegy aljában találtam.
A szártalan kankalint (Primula vulgaris) több helyen, volt, ahol tömegesen láttuk. Óóó, nekünk alföldieknek már ez önmagában nagy csoda:)

A nemes májvirág (Hepatica nobilis) már figyelmet kíván, így azonban több helyen rátaláltunk.
A következő növényeket a sziklák között fotóztam. OZS segítségével az elsőt borsos varjúhájnak (Sedum acre),
a másodikat galambláb gólyaorrnak (Geranium columbinum) határozom.
Ikrás fogasír (Dentaria glandulosa),
bogláros szellőrózsa (Anemone rannunculoides), és
berki szellőrózsa (Anemona nemorosa).
Nem bírtam ki, újra kotorásztam a határozókban és a neten, próbáltam leveleket, sziromvirágokat, élőhelyeket összehasonlítgatni. Ennek összegzéseként óvatosan erdei galambvirágnak (Isopyrum thalictroides) határozom a következő növényt:
Találtunk még pettyegetett tüdőfüvet (Pullmonaria officinalis), erdei kutyatejet (Euphorbia mygdaloides). A határozásra váró fajokkal együtt első körben nekem bőven jó ennyi:)
Köszönöm a segítséget OZS-nak, aki több növényfajt pontosan meghatározott, és szintén segítségével 2 elírást kijavítottam.

Dézna vára 2/2.

Technikai jellegű kiegészítés. Az előző poszt növénycímkéinek második fele kerül ide. 

2016. március 20., vasárnap

Belvizeken

2016. márciusának második felében Szentesre volt utam. Orosháza és Mágocs között figyeltem fel az úthoz közel legelésző darvakra. Ezt a lábán sérült madarat néhány méterről fotóztam.
A darvakhoz bónuszként cigánycsuk/rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubicola) került lencsevégre.
Szentes határában egy káposztaföld tocsogója késő délután hívott leskelődésre. Gólyatöcsöket (Himantopus himantopus) figyelgettem vagy 20 percig. A barázdabillegető (Motacilla alba) végig a tocsogó szélén szedegetett.


Ilyen ramaty képet ritkán tartok meg. Az utolsó fénysugarakban a nagytelére sokezer izón 1/25 zár jutott, cserébe a Mágocs és Székkutas között, a szántószéli belvizen cankókat képeltem, amit segítséggel pajzsos cankóként (Philomachus pugnax) naplózok és azért is, hogy emlékeztessem magunkat: a természet rögtön az útpadkán kezdődik.

2016. március 16., szerda

Tavaszi szépségek:)

A hónap közepén lelkes hátizsákosokhoz csatlakozva sétáltunk egyet a határmenti erdőkben és réteken. Esőre álló időben indultunk talán másfél tucatnyian.
Volt időnk figyelni az útmenti erdőket, így találtuk meg a cseh kucsmagombát (Verpa bohemica). Jópofa, ehető gomba.
Bőven találtunk:)
Visszafelé is megkerestem őket némi fotózásra.
Több helyen megtaláltuk az igen furcsa, de szintén ehető júdásfülgombát (Auricularia auricula-judae). Zsolt, köszi!

És az aprócska, de közelről gyönyörű egyhajú virág (Bulbocodium versicolor).

A fehér változat még szebb, sajna szoftveres játékkal sem jön ki igazán a sziromlevelek halvány erezettsége.
A képet a lappangó sás (Carex humilis) miatt naplózom, mert honos gyepnövényünk. Ilyenkor még nem adja ki, de sűrűn, tömötten növekedve kör alakban terjed - ezt a Wiki-ről tudom.
A végére még egy erdei ibolya (Viola sylvestris) a faluszéli nyárfásból.