Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.

Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,

a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.

A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.

Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)

és patakparton tömegesen.

A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.

A tavasz hírnökei

Többedik éve annak, hogy a tavaszi ébredés a dunai csillagvirággal (Scilla vindobonensis) kezdődik. Posztolom 2013 első növényfotóit. Minimál, képkitöltős és tölgyleveles,

növényes és avaros,

állított és fotózás közben kinyíló:),

íves.

Jövet és menet fotóztam csigásat - piros csészegombásat (Sarcoscypha coccinea), utóbbiból már ideit is.

A végére pedig egy közeli rétről szép martilapu (Tussilago farfara) sor.

Fotóztam tisztább kompozíciókat, lehet és érdemes a növények között keresgélni, de a természet alapvetően ilyen: levelek, virágok, ismeretlen növények lógnak be itt-ott. A kép kedvéért védett növény nem bántok, képet nem retusálok. Szép ez így is:)

Kékcinege a gyékényen

Annyiban rendhagyó a feljegyzés, hogy az első két képet még tíz napja lőttem. Megcsapott a makrofotózás szele, ezért előkerestem a dcr-150-es előtétlencsét (még a Panához vettem), és a kitobjektívre csatolva mentem egy kört Pósteleken. A martilaput (Tussilago farfara) fotóztam, a bimbós állapot nagyon teccik.

Ma késő délután, az autózós papírmunkák után maradt időm rövid sétára. A csabai határban, egy erdősebb területen jártam egy órányit. A közeli, pár száz négyzetméteres tavacska partján figyeltem föl a kékcinkére (Parus caeruleus): a gyékényesben ügyködött, egészen belefeledkezett.

Hogy mibe, azt pontosan nem tudom, mindenesetre sikerült becserkelnem, sőt, a fényekhez igazodva kicsit komponálhattam is. A rend kedvéért a növény a széleslevelű gyékény (Typha latifolia).(Gyékényesben, nádasban nehéz homogén hátteret kialakítani, sz'al így tessék nézni.)

Tavaszváró séta

A délelőtti napsütés meg az első virágos hírek a fórumokon nagyon meghozta a kedvem a fotózásra. 11 körül eldőlt a dolog, 15 órára terepen voltam, kevés idő és kevés fény maradt, de így is megérte. Az első képen egy elszáradt, de még így is szép tavalyi ligetszépe, valamelyik Oenothera.

Aztán egy Magyarországon őshonos, de Békésben elég ritka juhar, a tatár (Acer tataricum). A kakastaréj -ami hivatalosan lependék- jellegzetes; még ő is alszik.

Egy fiatal, legfeljebb 15 éves tölgyerdőn is keresztül sétáltunk. A makk az ösvény szélén figyelt, láthatóan megindult a csírázás. Pár arasszal pakoltam arréb, a látvány kedvéért.

Közönséges, más néven erdei mogyoróbokor (Coryllus avellana). Sajnos az ág benne maradt..., szívtam is a fogam rendesen...

És a tavasz igazi hírnöke a martilapu (Tussilago farfara), népi nevén lókörömfű. Vízparton lőttem, a Körös vidéken gyakori. (Naggyon hiányzik a makrós üveg...)