Belvizek madarai

Március végén közösségi programot próbáltunk előkészíteni Alpáron. Az utolsó pillanatban a jelentkezők nagyobb része kiszállt a terepszemlés kirándulásból, így csalódottan indultam útnak néhány bátrabb fiatallal. Először Csongrád megyében néztünk meg egy eldugott, de elég nagy tavat.

Madarat bőven láttunk, de megörökíteni a mezei verebet (Passer montanus) sikerült. A fajnak örvendek, a képet megbecsülöm:)

Ez már Alpár a Templom-dombbal. A helyet a bronzkor óta lakják, első írásos emléke 1075-ös.

Csodálatos kilátás a szomszédos Vár-dombról a védett Alpári-rétre.

Visszaúton több helyen megálltunk madármegfigyelésre. A darvak szokott módon a kövesút közelében legelésztek.

Egy hozzánk még közelebbi belvizes helyen gázlómadarakban gyönyörködtünk. A kézi távcsövek karnyújtásnyira elénk hozták a madarakat, ahogy a telével készült képeken is legfeljebb esztétikai okokból vágtam. Nagy goda (Limosa limosa):

A vetésből pajzsos cankó (Philomachus pugnax) figyel.

Az út másik oldalán remek csoportkép. A háttérben bíbic (Vanellus vanellus), az előtérben füstös- (Tringa erythropus) és pajzsos cankók.

És a megunhatatlan karcsú gólyatöcsök (Himantopus himantopus).

A közösségi programból nem lett semmi, az emberi csalódás miatt nehezen is indultam útnak, aztán mégis jó élmény kerekedett a kirándulásból. A cankók világában Tokody Béla segített eligazodni, ezúton is köszönöm. Szintén köszönet illeti ifjú útitársaim alkotó részvételét és türelmét:)

Belvizeken

2016. márciusának második felében Szentesre volt utam. Orosháza és Mágocs között figyeltem fel az úthoz közel legelésző darvakra. Ezt a lábán sérült madarat néhány méterről fotóztam.

A darvakhoz bónuszként cigánycsuk/rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubicola) került lencsevégre.

Szentes határában egy káposztaföld tocsogója késő délután hívott leskelődésre. Gólyatöcsöket (Himantopus himantopus) figyelgettem vagy 20 percig. A barázdabillegető (Motacilla alba) végig a tocsogó szélén szedegetett.

Ilyen ramaty képet ritkán tartok meg. Az utolsó fénysugarakban a nagytelére sokezer izón 1/25 zár jutott, cserébe a Mágocs és Székkutas között, a szántószéli belvizen cankókat képeltem, amit segítséggel pajzsos cankóként (Philomachus pugnax) naplózok és azért is, hogy emlékeztessem magunkat: a természet rögtön az útpadkán kezdődik.

Bivalyos tájgyógyítás

Augusztus végén, esőbe hajló napon a csipet-csapattal Csongrádban túráztunk, fotózgattunk. Előbb halastavak között tettünk egy kört. Mocsári teknős (Emys orbicularis) üres tojásai a tó közelében. Egyetlen őshonos teknőcünk, aminek állományát a behurcolt és kidobott vörösfülűek könnyen tönkre vághatják.

Többször figyeltünk kanalasgémeket (Platalea leucordis), Békésben ritkán találkozunk velük.

A fűzfák lombozatában énekeseket skubiztam. A kis poszáta (Sylvia curruca) színeit szoftverrel hoztam vissza.

Tájkép a területről.

A nyílt túrán voltunk vagy negyvenen. A gazdag élővilág megfigyelése szájmenéssel küszködő emberekkel korlátozottan lehetséges. Azért így is tetszett:)
Innét átgurultunk egy szikes-tavas élőhelyre, ami tízen éve még elmocsarasodott dágvány volt. És akkor egy bátor és elkötelezett ember bivalyokat hozatott a területre. Ezeket az állatokat eleink nagy számban tartották, mert olyan helyeken is megélt és hasznot hozott, ahol más nem, és ahol a gépesített világ is kudarcot vallott. Ez az ember azért is volt bátor, mert vállalta a pályázati bürokrácia lélektelen útvesztőit - megsüvegeljük ismeretlenül is. A projekt minden forintot megért.
A házibivaly (Bos bubalus domesticus) remekül érzi magát a területen.

Ahogy tisztítja a területet, úgy gazdagszik a terület élővilága; itt bíbiccel (Vanellus vanellus),

itt pedig gólyatöccsel (Himantopus himantopus) legelészik.

A fotóhatóság határán fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Spektívvel és távcsövekkel nézelődtünk, mindenkinek jutott látvány. Ő fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),

itt pedig egy csoport kanalas; egy nagyobb csapat részlete.

Gémes csoportkép az élőhely belső részéről.

Közelebbi képet sikerült lőni egy kis kócsagról (Egretta garzetta)

és egy gólyatöcsről.

Bőven volt még megfigyelés: szárcsák, récék, szürkegémek, nagykócsagok, barázdabillegető (Motacilla alba), selyemgém! (Ardeola ralloides).
Szürkés időben remek napunk volt. Ráadásként sikerült a társaságnak megmutatni egy elég jó léptékű példás példát a természetvédelemről.
Ebben a posztban is akadnak fokozattan védett fajok, ráadásul természetes vagy természetközeli élőhelyükön figyeltük meg. Bőven ér annyit, mint a tudományosnak mondott tévécsatornák sokpénzből forgatott filmjei.

Micsoda vetés:)!

Még mindig Tőserdőről autózunk hazafelé, amikor a kövesút melletti vetésben mozgást lát valamelyikünk. Szétnézek, lassítok, visszafordulok. Aha, megvan a madár.

Tán kettő. Nem is akármi: gólyatöcs (Himantopus himantopus).

Már erősen szürkül, de azért még néhány kísérlet, amit szoftverrel igazítottam elfogadhatóvá.

A madár -ritkán írom le- fokozottan védett. Az élőhelyei nagyon fogynak, akár el is tűnhetne a környékünkről. Mégis, szeretne maradni, ez az otthona. És ha talál vagy adunk neki két-három ezer mocsaras, vízjárta négyzetmétert és tiszteletben tartjuk szerény igényeit, örömmel elfogadja.
Kóbor kutyák és macskák a legnagyobb pusztítói. Tőlünk fél óra autózásra fotóztam, semmi rendkívüli expedíció nem kellett hozzá. Az úton buszok, mezőgazdasági gépek járnak, látótávolságban lakóházak.
Egyetlen kirándulás és 3 önálló poszt - hát ennyire gazdag helyen élünk:) Kiáltanám, hogy sokan hallják: vigyázzunk rá!

Derítő

Áprilisi délután kanyarodtam a szomszéd határba, egy kövesútról jól megközelíthető és elég forgalmas ülepítőhöz fotózni. A szerves anyag állatartó telepről érkezik.
Gólyatöcsöket (Himantopus himantopus) és réti cankót (Tringa glareola) fotóztam. A képek autóból készültek, fények és helyezkedés nélkül. Egyetlen szempont volt: megtalálni azt a közelséget, ahol a kocsi nem süllyed el és a madarak is megmaradnak. Erdők és természetes vizek nélkül is kiváló fajok mozognak körülöttünk, ezért naplózom őket.

Áprilisi madarak 1.

A következő képeket áprilisban, jövet-menet, mindenféle készület nélkül lőttem. Véletlenül sem természetfotók, hiszen alapvető hibáik vannak. Egyszerűen örülök annak amit láttam és napló formában rögzítem a látvány aprócska töredékét. A madarakat 20-30 km-n belül fotóztam, és adódtak jóval kedvezőbb fotós szituációk. Jellemzően lusta voltam elővenni az optikát, mert nélküle is szívesen madarászok:) Az első madár egy hím ivarú pajzsos cankó (Philomachus pugnax).

Kiváló megfigyelés a gólyatöcs (Himantopus himantopus), jellemző környezetben, sajnos nem igazán közel. Lehetne vágni, de egy ilyen fajnál nem akarnék csúsztatni...

Nagyon sok szárcsát láttam (Fulica atra) - a sorozat egyik elfogadható képe.

A böjti réce (Anas querquedula) többször előkerült, elég jól megnézegettem, a második képen a hím madár.

És egy sárga billegető (Motacilla flava) a susnyásból:)

Jómadár Vásárhelyen

Folytatom az ápr. 17-i szombat eseményeit. Telefonos hírt kaptunk 10 óra körül Vásárhelyről: a Bányatavaknál ritkán látott faj akadt a madarászhálóba: egy bajszos poszáta (Sylvia Cantillans); nagyon szép, jó erőben lévő hím madár.

A madárnak ez a második magyarországi hitelesített előfordulása. Borbáth Erna hálózta és gyűrűzte, ezúton is gratulálunk:)!

A Fehér-tónál még jutott idő némi kukkolásra, gólyatöcsök (Himantopus himantopus) szedegettek egy sekélyebb részen. A kép vágott, de az első erről a fajról és az enyém:)

Utálom a hajnali fél 4-es ébresztőket, de ritkán bánom. Várakozáson felül jó lett a nap, és ez a tapasztalatok alapján gyakran benne van a pakliban. Éjjen, éjjen:)!