2010. július 23., péntek

Tábor a Bükkben

Hiányoznak a hegyek. Jobban, mint a vizek, sokkal jobban, mint a távoli földrészek. A hét elején három és fél napra egy diákcsoporttal végre feljutottam a Bükkbe. A hivatali munkát letudtam napi két percnyi telefonozással, a többi -köszönhetően a táborvezetésnek, barátaimnak- tevékeny, jóleső pihenés volt. A völgyben Répáshuta.
A vázat azzal az elhatározással vittem, hogy csak akkor fotózok, ha kifejezett késztetést érzek rá. Lillafüreden, a Palota Szálló oldalában éreztem először ilyet. Jó lenne tudni közelebbről is, milyen fát fotóztam:)
A vízeséseket több helyen próbáltam elkapni, de nem alkottam érdekeset. Ez a kép is csak azért kerül ide...
...mert az aljában foltos szalamandrát (Salamandra salamandra) találtam. Pontosabban egy jószemű gyerek szólt, én meg bemásztam a kövek közé amennyire csak tudtam (asszem 150 mm gyutáv környékén lőttem).
A Garadna patak partján túráztunk egy szelídet. Közelről láttuk, micsoda vizek mentek le pár héttel korábban - az ártér akár egy kisebb folyóé. Próbáltam leképelni, de nem adja vissza a valóságot. ... Ahol a patak a Hámori tóba torkollik, megálltunk nézgelődni, mert nagyszerű a látvány.
A vízben pedig meglepi, folyami rák (Astacus astacus), rögtön vagy négy; kölök koromban láttam legutóbb a Dunán. Jól megbámultuk és böködtük őket:) A víz ezek szerint elég tiszta, így a fotózással is megpróbálkoztam.
Egy lillafüredi buszmegállóban találtam ezt a színes növényt, ami kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum).
A végére még egy kerekfoltú gyöngyházlepke (Mesoacidalia aglaja), volt belőle a táborban bőven, még a kölkök is meg tudták szelídíteni.
Összegzés? Menni kellene, többször:-))

2010. július 22., csütörtök

Nagyráta

Régebb óta tervezett fotózást hoztunk össze július 13-án R. Ákos kollegával, aki nem mellékesen váz szintű márkatárs, s akivel közös pontunk a makrózás. Sokat tanultam tőle -köszi ezúton is:). Szarvas és Nagyszénás között van a Nagyrátai erdő és legelő, meglepően komoly folydogáló vizekkel. A szúnyogok miatt a legelő szegélyén indultunk fotózni állvánnyal és éles makróoptikákkal. Klasszikus, de nagyon kedvelem: tövisszúró gébics (Lanius collurio) a lósóskán (hivatalosan paréjlórom, Rumex patientia).

A makrózás miatt szúrtuk ki a szarvaskerepet (Lotus corniculatus)...

...mert a virág nagyon megtetszett. A makróobjektíven keresztül figyeltem fel a pirosan futtatott szirmokra. Lengedezett némi szellő, úgyhogy jó sok időt eltöltöttünk a virággal.

Volt más is a területen, például szitatkötő. Először próbáltam szitakötőt határozni, majdnem büszke vagyok, hogy az egyik felét eltaláltam - köszönöm "Ormótlan" fórumtárs segítségét: kék légivadász (Ischnura elegans); fotó: R. Ákos.

A zöld levelibékát (Hyla arborea) nem könnyű észrevenni, és még nehezebb értékelhető fotót készíteni. Ákosnak sikerült:), ez a délután legjobb képe.

És még egy ellenfényes növénykép Ákos "tollából":), amit botanikusok réti vagy vesszős füzénynek (Lythrum salicaria vagy Lythrum virgatum) azonosítottak.

Köszönöm Ákosnak a meghívást, a közös fotózást, a hozzájárulást a képek közléséhez.

2010. július 11., vasárnap

Kis fakopáncs

Tegnap délután átmentem MüllerPé kartácshoz Kistelekre, némi szellőztetéssel összekötött kirándulásra. A Pap-fenyvesben nézgelődtünk, a téli etető környékén tereprendezgettünk, közben megbeszéltük a világ minket érintő dolgait. A madarak jöttek és mentek, a 30 fokos meleghez képest értékelhető mozgás volt körülöttünk, a hangjukról próbáltuk beazonosítani őket.

Aztán az egyik öreg fenyőn rendhagyó mozgást észleltünk. Kérem szépen kis fakopáncs (Dryobates minor) mutatta meg magát az erdőszélen. A legkisebb harkályféle, kicsivel nagyobb a meghízott verébnél. Szerintem egy jó tíz percig figyelgettük, előbb a fenyőn aztán a közelebbi juharon; nagyon tetszett, én évek óta nem láttam ilyen közelről. Aztán annak rendje és módja szerint a Svenssonban meg is néztük, eszerint tojó madarat láttunk. Összeszerelt telével meg is lehetett volna lőni.

Később mentünk egy kört Balástya irányába, távcsővel és szabad szemmel is jó fajokat láttunk: kanalasokat, bakcsót, bíbiceket, szárcsákat, sirályokat, gólyatöcsöket, gémeket. Nagyon szépek a vizes legelők, az alkalmi tavak, a tükröződések.

Rendhagyó bejegyzés a mai annyiból, hogy nem hoztam képeket. A hátizsákban ott volt a felszerelés, de legelső helyen most a nyugalom és a tét nélküli megfigyelés volt, kapkodás és szerelés nélkül. Tetszett:)!