2016. december 31., szombat

Törökmező

Jól eső levezetésként kompoltam át Nagymarosra, ahol fotós olvtárssal Törökmezőről "csillagsétáltunk" - köszönöm is a találkozást. A hegyoldalba felkúszó üdülők között szokatlan és szép irányból fotózgattuk a Dunakanyart. Ott szemben az a fehér a sípálya a Nagyvillámon, a Dunán balra pedig a Szentendrei-sziget.
Törökmező árnyékosabb zugaiban bőven fagyos volt a klíma.
Az erdőben túl sok látnivaló nem akadt, inkább csak az ellenfénnyel játszottam.
A séta mozgásnak kiváló volt, és arra, hogy felidézze, mennyi remek turistaösvény indul a Börzsöny belsejébe.
Törökmezőn elég sokan kint voltak. Embert nem fotózok, azt viszont naplózom, hogy jó kis ligetek, vándorcsalogató pihenők várják a bakancsos népeket.

A lemenő nap fényei szépen színezték a visegrádi oldalt, így arról is elteszek egy képet.

2016. december 30., péntek

Prédikálószék

A Születés ünnepe után jutott néhány nap szabadság apai szülőföldemen. Nagyon régen szerettem volna újra felmászni a Prédikálószékre. Igazából egy nyugisabb nap és egy kényelmesebb útvonal hiányzott az elmúlt 15 évben. Most unokahúgom vendéglátásának köszönhetően minden összejött. Végre nem 4 óra autózás után, hanem kényelmesen, pihenten indultam neki az erdőnek. Ötleteltem és jelzetlen utakat választottam, és bár majdnem lementem Dömösre, csak betájoltam az irányt:)
A lényeg, hogy a Fellegvár lyó helyen legyen:). Ahogy elcsendesült a világ zakatolása, ahogy felsejlett hegyet járó nagyapám és apám alakja, úgy érkezett a békesség. (Nem voltam én békétlen, sőt, örültem, hogy mehetek a hegybe. Mégis átéltem valami bensőségeset, talán múlt és jelen egységét, hogy bár általam nincs folytatás, mégis kerek és szép a történet. Talán azt, hogy belül is megérkeztem. Talán azt, hogy otthon vagyok, hogy újra befogadott a hegy, talán azt, hogy el se mentem:)
Ez a jelzés már a csúcsra vezet.
Útközben cinkéket, csúszkákat, harkályokat lestem, mintha néhai Horányi Gyuri bácsival madarásztam volna...
A gyűszűvirágot ebben a formában Barkócza olvtárs azonosította.

A kilátó szép (az utóbbi évek egyik legjobb dobása volt a felújítás),
a Dunakanyar pedig lélegzetelállító gyönyörűség:)
Némi szemlélődés után kértem is egy emlékképet, itt szinte kötelező. Uzsonnáztam, fotózgattam, és maradtam, ameddig a fények és bátorságom engedték.
Szerkesztettem egy teljes Börzsönyt,
és naplózok egy Börzsöny-letörést a Remete-barlanggal.
A végére bakancsos vendéglátást ötleteltem, remekül sikerült. Az elmulasztott pálinkákat még este, családi körben, együttes erővel pótoltuk:)

2016. december 11., vasárnap

Didergős darvadozás

December első napjaiban a közeli szikes tóra kirándultunk. A darvak reggeli kihúzását lestük meg. Nem túl korán, mégis időben érkeztünk. A Nap erősen birkózott a mínuszokkal, nehezen bújt elő. A horizont egyik oldalán a napkeltét szinte végig képeltem, mert a madaraknak nem akaródzott a mozgás. Ez a napkelte talán a madaraknál is nagyobb élmény volt...




Viszonylag kevés madár időzött a tónál, néhány ezer példány itt nem számít soknak.
Az első képhez képest fél óra múlva még csak a reggeli tornánál tartottak,

és csak úgy 50-60 perc múlva indultak meg, akkor, amikor már szépen kivilágosodott.
Írom, a daru óvatos madár. A legkisebb emberi mozgásra is messzire elkerül minket. Miután magunk voltunk és ezt tudjuk, néhány tucat madarat volt szerencsénk közelről is hallani és látni. Na, ezért megéri korán kelni:)
(Az első kép jobb oldaláról egy fél darut nyisszantottam le, tehát ez olyan 75%-os kép.)