Sárréti séta

Szeptember végén a Sárrétre, a Kis-Sárrét egyik védett területére szerveztünk ismerkedő túrát. A pallót a nemzeti park építette, hiszen eredendően vizes-mocsaras a terület.

Magyar szürkemarhákat legeltet a NP. Múltidézés a területkezelés a jelenben:)

Festő zsoltina (Serratula tinctoria), a nevéből is látszik, hogy a régi világban festésre használták, de ennek módját még a botanikus sem ismeri. Nedves vagy váltakozóan száraz réteken, gyakran tőzeges, vályogos talajon is megél, bírja az árnyékot és a napsütést; itt éppen kiszáradóban lévő mocsaras területen.

Erre a növényre még visszatérek.

Lószúnyog kapaszkodik a napsütésben. A Wikin olvastam, hogy a réti és a közönséges közötti egyik eltérés a csáp, előbbié 14, utóbbié 13 ízből áll. Nagyon penge képet kellene lőni a határozáshoz...

A nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és a

mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) jelzi, hogy valóban vizes területen járunk.

Az alföldi szitakötő (Sympetrum sanguinem) szintén a kisebb vizekhez kötődik.

A zümit először zengőlégynek gondoltam, van is vagy négyezerötszáz faja. A csíkos torra fórumtársam hívta fel a figyelmet, kaptam is tippet a határozásra, legalábbis többszáz faj közül válogathatok:)

A szántóföldek felé vezet az átjáró, galagonya adja a kapufélfát.

Legalább 4 példány tüvisszúrót (Lanius collurio) láttunk.

A "világvégi" táj hangulata.....

Visszaúton ránéztünk még egy vizes élőhelyre, de komolyabb lövés nem esett.

Érdekességek a nagyváros határából

Szeptember első napjaiban kedvenc területemre látogattam ki, a nagyvárostól egy szaladásnyira. Az öreg almafán balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) dolgozgatott.

Az erdő szélén találtam a kis fehérsávos lepkét (Neptis sappho).

Néhány órát lessátorban töltöttem, a várt gázlómadár nem jött, így sétáltam egy kört. A közeli csatornán vörös gém (Ardea Purpurea) szedegetett. Az első képet a helymeghatározás miatt naplózom. A másik kettő némi vágás eredménye.

Egy alföldi szitakötő (Sympetrum sanguinem) a rét széléről.

És megtaláltam a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) színes és a maga nemében szép hernyóját. A tápnövény szerintem vadmurok-vadrépa (Daucus carota).

Séta ellenfényben

Szeptember második vasárnapján szaladtunk át Alpárra, fölfedező jelleggel nézgelődtünk a vízivilág széléről. Keveset képeltem, mégsem unatkoztunk:) A fajokat társaságban, közösen figyeltük meg. Vízitök (Nuphar lutea), ahogy a fény játszik a vízen.

Szitakötő minimál ellenfényben; alföldi szitakötő (Simpetrum sanguines).

Tán egy órát gukkeroltunk a nádas széléből.

Itt sem unatkoztunk...

Fiatal tövisszúró gébics (Lanius collurio), a képen úgy egyharmadnyi vágás.

A poszt kedvenc képe, egy igen gyakori mocsári növény, az ellenfényes virágkáka (Butomus umbellatus).

Levezetésként vadászó szürkegém a holtág szélén.

Az alkonyati fények miatt a fiatal bakcsóról elég gyenge kép készült, a vízityúk féléről pedig használhatatlan, csak szövegesen jegyzem őket. A végén csöndes autózás meg egy pofa sör. Sok ilyen napot kívánok mindannyiunknak.

Sebes-Körös újra

Július közepén, egy forró nyári napon Ladányból, folyásiránnyal szemben indultunk a folyónak. A gátról a Nadányi-Wenckheim-Merán kastély.

A református templom a gát belső oldaláról, 1776-ban épült újjá.

A közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) a kubikok dísze lehetne, de szorul vissza. Ahol nem kaszálják -az erdő és a rét szegélyén- ott szépen virít.

Több helyen megtaláltuk a csombormentát (Mentha pulegium).

Közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia).

Egy példány alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum) viszonylag tisztán és közelről.

Egy másik örvösvirágzatú növény, a vízi peszérce (Lycopus europaeus), úgy ahogy ő szereti.

Az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans) a duzzasztót megkerülő mesterséges csatornában fotóztam. Kiváló élőhelyet ad halaknak (ti. ikra rakáshoz), madaraknak és hüllőknek.

A békaszőlőn sávos szitakötő (Calopteryx splendens).

A csombormenta hátterét peremizsek adják.

Nagyon sok fajt fotóztunk, még többet láttunk: a csatorna iszapos szélén barázda billegető szedegetett, a fehér nyaras tetején nagykócsagok tollászkodtak, van képem az erősen terjedő olasz szerbtövisről (Xanthium italicum); békakorsó, mocsári hídőr, indás pimpó, fényes borkóró, vízitök, tündérfátyol. Ez a túra első fele, folytatás a következő posztban.