2017. augusztus 25., péntek

Kötegyántól Sarkadig 1.

Természetjáró jóbarátaimmal indultunk a Gyepes-érhez. Kötegyánban rögtön megállítottak a faragások. Sok éven keresztül fafaragók táboroztak itt (utóljára talán pont 2017-ben) és körülbelül 40! alkotásuk díszíti a falut. Aztán elhunyt a helyi szervező és a fafaragók azóta valahol a Dunántúlon randevúznak...



Ez itt már a Gyepes-ér és Dzsó barátom.

Két apró tájkép a faluról.


A Csörsz-árok ezen az úton vált élővé, mert egyik útitársam szóba hozta. A rómaiak által építtetett védműrendszer 1260 km hosszú, és a falu nyugati felén is azonosították. A most elhunyt neves régész, Patay Pál is kutatta. Akit érdekel Pannónia világa, annak érdemes tovább olvasnia:-)
Ez a rész inkább a Gyepes egy szakasza, azonban Sarkad fele igen sokhelyen találtunk száraz meder- és árok maradványokat. És azért alkalmas volt az idő egy kis belső idő-utazásra...

Ide illik a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare),

és a régi idők névtelen tanúja, az öreg tölgy.

Találtam egy gyapottok-bagoly (Helicoverpa armigera) lepkét, naplózom.

Úttalan utakon jutottunk át Sarkadra. Ezeknek a vizeknek a beazonosítása valószínűleg már elmarad... - azért mutatja a régi vízi világot.

Kötegyántól Sarkadig 2.

Külön posztolom az útközben talált és beazonosított növényeket. Nincs köztük különleges, cserébe ezek a fajok amolyan útjelzők és ismeretre érdemesek. Természetesen akkor is, gyomnövények vagy kellemetlen a jelenlétük.
Subás farkasfog (Bidens tripartita).

A közönséges- vagy vadkomlót (Humulus lupulus) a Gyepes partján és útközben több helyen megtaláltuk, odavaló, örülünk:-) Ha gyakrabban járnék mezőre, kimerném próbálni levesbe, köretnek, savanyítva.

A fehér lipatop (Chenopodium album) gyomnövény, viszont fiatal levelei ehetők, amolyan spenótféleként. Úgy olvastam, hogy Ázsia egyes részein haszonnövényként termesztik.

A tövises lepényfát (Gleditsia triacanthos) a falu szélén találtuk. Elég nagy, 10-15 centis tüskéiről lehet megismerni.

A vízi harmatkása (Glyceria maxima) a vízivilágot idézi,

ahogy a vízi csillaghúr (Myosoton aquaticom) is.

Na, ennek nem örvendünk..., beletelt némi időbe, mire kinyomoztam, hogy bojtorjános szerbtövis (Xanthium strumarium).

Fekete nadálytő (védett) atalanta lepkével.

Saját kútfőből borzas füzikét (Epilobium hirsutum) mondok rá.

Csokornyi réti őszirózsa (Aster sedifolium).

A fajok meghatározásában és a saját határozás megerősítésében a Botanikafórum és Fészbuuk növénytudó tagjai segítettek. Köszönöm szépen.

2017. augusztus 22., kedd

Csónaktúra a Tisza-tavon

 Augusztusban gyermekkori jóbarátaimmal hosszabb csónaktúrára indultunk a Tisza-tóra.

A csendesebb részeken lakik a békatutaj (Hydrocaris morsus-ranae).

A kép nem látványos, cserébe a közönséges rence (Utricularia vulgaris) előtt a sulyom (Trapa natans), jobb oldalt a rucaöröm (Salvinia natans).

A fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) a legszebb részeket jelzi. Nemcsak szép és idevaló, de ráadás élőhelyet jelent a víz és a mocsaras nádak mellett.

Egy "vágatlan" szürke gém (Ardea cinerea),

és két fokozottan védett vörösgém (Ardea purpurea) - a féltucat közül, amit lőtávolon belül láttunk.

Európai viszonylatban is különleges ajándék selyemgémek (Ardeola ralloides) között fotózgatni.
                                      

A fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) a tündérrózsákon neveli fiókáit. Szép pillanat, ahogy a szülőmadár a levegőben szitálva átadja az ebédet az éhes fiókának. A szép pillanat és az élmény két kattintást engedett, ezzel a közepes, de emlékezetes eredménnyel.

Még egy fiatal vízityúk (Gallinula chloropus),

és két tájkép zárja a túrabeszámolót.


A csónakázás után Egerben városnéztünk, ahonnét egy kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum) posztolok, lévén, hogy ez vág ide.



2017. augusztus 4., péntek

Leskelődés a Kis-Balatonnál

A Kis-Balaton felé vettem az irányt, érzésre álltam meg fotózni néhány helyen.
Egy fűzfán találtam ezt a kis színjátszólepkét (Apatura ilia),
aztán a fentebb a füsti fecskéket (Hirundo rustica). Kedves madarak, mintha már gyülekezésben lennének.
Ahogy bentebb merészkedtem, nagyon klassz mocsaras, zsombékos részeket találtam. A hattyúcsaládot későn vettem észre...
Egy gázlót őriz őkelme, legyen tavi béka (Pelophylax ridibundus).
Sárga vízitök a terméssel (Nuphar lutea),
és sulyommal (Trapa natans).
Ezen a szép részen találtam a tollászkodó nagykócsagot (Ardea alba).

Egy tájkép vezet át a bivalyrezervátumba,
ahol jóízűt ürgéztem; közönséges ürge (Spermophilus citellus). A nagy melegben is mozogtak, nagyon is jól telt az idő. A tucatnyi képből elég 2.

A végére a terület gazdái a vízibivalyok (Bubalus bubalis).
Szép csordát tart a nemzeti park, a bivalyok járta terület sokféle érdekességet mutat a természetjáróknak. Három év késéssel ennyi kép is elég ahhoz, hogy alkalmasint visszamenjek:-)