Ókígyós, kastélypark

Tavaly ilyenkor hó nélküli januárunk volt, valahogy elmaradt a naplóból az erdei fülesbagoly (Asio otus). Régi telelőhelyük a kastélypark.

Szintén tavalyi a vörösbegy (Erithacus rubeola), rövid időn belül többször előkerült.

A 2017-es képek szép havas környezetben készültek.

Az ökörszemet (Troglodytes troglodytes) csak feljegyzem, mert a kép igen gyenge lett. És újra vörösbegyek:)

A mogyorót közelebbről nem határozom, de a képet naplózom.

Még egy rendhagyó kép a kastélyról.

A gazdaságban a lovakkal komáztam,

az istálló körüli fákon citromsármányok (Emberiza citrinella) üldögéltek, 20 példány simán volt, plusz a pintyek, verebek. Sajnos elég magasan, ezt a képet vágással igazítottam "olvashatóvá".

A végére egy szajkó (Garullus glandarius), itt is kellett a szoftver segítsége, mert az eredeti ellenfényben alig látszik valami.

A madarak a kastélypark lakói, emberjárta helyen élnek, (mégis?) óvatosak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy érdemes csendben sétálni és rájuk figyelni:)

Fekete-Körös

Szeptember végén növénytudó emberrel volt szerencsém hosszabb sétát tenni a Fekete-Körös partján. Látványos, sok van, de nem honos: borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta).

Végre újra botoló füzest láttam:-), amit ugyan nem sikerült jól megfotózni, de a növényzet között olyan érdekességeket találtunk, mint a lómenta vagy a képen látható vadkomló (Humulus lupulus).

Részlet a Fekete-Körösről.

Igazi érdekesség ez a daliás mogyoró fa (arborétumon kívül nem láttam hasonló nagyot), őshonos, sajna nagyon megritkult.

Szép erdőrészlet a gát külső oldalán.

És egy keresztespók (Araneus didematus) az erdőből.

Köszönöm a lehetőséget és a segítséget!

Tavaszváró séta

A délelőtti napsütés meg az első virágos hírek a fórumokon nagyon meghozta a kedvem a fotózásra. 11 körül eldőlt a dolog, 15 órára terepen voltam, kevés idő és kevés fény maradt, de így is megérte. Az első képen egy elszáradt, de még így is szép tavalyi ligetszépe, valamelyik Oenothera.

Aztán egy Magyarországon őshonos, de Békésben elég ritka juhar, a tatár (Acer tataricum). A kakastaréj -ami hivatalosan lependék- jellegzetes; még ő is alszik.

Egy fiatal, legfeljebb 15 éves tölgyerdőn is keresztül sétáltunk. A makk az ösvény szélén figyelt, láthatóan megindult a csírázás. Pár arasszal pakoltam arréb, a látvány kedvéért.

Közönséges, más néven erdei mogyoróbokor (Coryllus avellana). Sajnos az ág benne maradt..., szívtam is a fogam rendesen...

És a tavasz igazi hírnöke a martilapu (Tussilago farfara), népi nevén lókörömfű. Vízparton lőttem, a Körös vidéken gyakori. (Naggyon hiányzik a makrós üveg...)