Nyárvégi madarak

Olyan képek következnek augusztusból és szeptember első feléből, amelyeket szinte útközben fotóztam. Egy vízparti fűzfán vettem észre a szokatlan mozgolódást. Próba-csereszenye alapon elbattyogtam a gépért, szereltem, kávéztam a termoszból, visszatértem és fotózgattam vagy fél órát.

Fiatal cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) eszegetett valamit a levelekről.

A nyaktekercs (Jynx torquilla) gyűrűzésen került a hálóba, volt szerencsém megtalálni. Naggyon jópofa, jótermészetű madár, remek álcázással. Régi jó ismerős a Pilisből:-)

A szürke légykapót (Muscicapa striata) az irodámból szúrtam ki, a mozgás volt gyanús. Kimentem, megnéztem, fölszereltem és egy órát elszórakoztam a képeléssel és a megfigyeléssel.

Egy ágon ülve figyel, röptében szedi össze a zsákmányt majd egy faágon gyorsan megeszi. Legalább kéttucatnyi vadászatát megfigyeltem egészen közelről, pazar. A látványból fiatal madárnak gondolom, a közelben kelhetett ki.

Bakcsók

Még az előző madarászatból hozok egy tojó kormos légykapót (Ficedula hypoleuca) és egy...

...nagykócsagot (Egretta alba). Előbbi érdekes, utóbbi -ha nem is a kép, de a repülés- lenyűgöz.

Idén érzékelhetően sok bakcsó fióka kelt és mozog a Fehér-tónál. Újra kimentem a nádasba és készülve rájuk, meglestem őket. Fiatal bakcsók (Nycticorax nycticorax) a stégen.

Némi komlószörppel álcázva még beljebb csúsztam a nádba. Ez a madár például udvariasan rám köszönt, leszállt mellém, éppencsak koccintásnyira, megnézegettük egymást, aztán arrább libbent.

A képekbe itt-ott belóg a nád, esztétikailag igencsak hibásak. De a természetes nádas már csak ilyen:), az élmény pedig igazi. Uff:)