Jövet-menet

Olyan képeket naplózok, amelyek jövet-menet készültek 2016-ban, a ház körül, a falu körül és egy ügyintézéshez kapcsolt sétán. Önálló poszthoz önmagukban kevesek, de így összefűzve azt jelzik, hogy sok-sok érdekes megfigyelés adódik a hétköznapokban.
Az őszapó (Aegithalos caudatus) képe életlen lett az irodámból fotózva, de a fentiek miatt naplózom.

A tájkép a közeli major ritkábban látott "túloldala".

Ugyanitt, a téli erdőben találtam a csuszkát (Sitta europea),

a vörösbegyet (Erithacus rubeola),

és a tengeliceket (Carduelis carduelis) - első képem erről a gyakori, kedves madárról. Volt vagy 60 példány a fák tetején.

A meggyvágót (Coccothraustes coccothraustes) már Szanában találtam.

Itt készültek a tájképek is.

A nagyváros határában

A megyeszékhely határában, kedvenc erdőmben jutottam pár óra friss levegőhöz. Jól mozogtak a madarak, így gyorsan nagy telére szereltem (pont volt 1 a hátizsákban:). Kékcinke (Cyanistes caeruleus) rögvest a kisház mellett.

Az öreg körte mohásodó törzsén csuszka koma (Sitta europaea) keresgélt.

A puszpángot (latinból magyarrá lett nevén a bukszust) nálunk is tönkre tette a puszpángmoly. Aki rákeres a neten, megtalálja, hogy 2010 körül jelent meg Magyarországon, és 2017-ben már a keleti határ környékét is végigtarolta. Erre a buxusra jött be néhány példány őszapó (Aegithalos caudatus), és miután tél van, csakis táplálkozni jöhettek, azaz frankón nekünk dolgoztak:)

Szajkó mester (Garrulus gandarius) nagyjából keretezte a fotózást, egy gyengébb kép az első negyed órából, egy jobb az utolsóból.

Apóék az ablak alatt

Az első kép lehetne aprócska rejtvény. Az ágak között ott a madár:)

Július első felében folyamatosan itt voltak az őszapók (Aegithalos caudatus) az ablakom alatt, többszöri fotózásból válogattam néhány képet. Ki se mozdultam az irodámból, mégis remek negyedórákat madarásztam. (Talán az ut'só kép nem az igazi, de madarat jól megmutatja.)

Jómadarak Mártélyon

Baráti csipet-csapattal délutáni sétát tettünk Mártélyon.

Még bőven az üdülőövezetben csekkoltuk barázdabillegetőéket (Motacilla alba); jobbról a szülőmadár, balról a fészekhagyó fióka.

Az ártéren szürke gémet,

az ártéri füzek ágai között őszapókat (Aegithalos caudatus),

a kiszáradt mocsári fán bakcsót (Nycticorax nycticorax) lestünk. A madár bóbitája afféle egyszerű nászruha.

Az előző két képen a zöld "maszatok" elmosódó belógó ágak; még az őszapós képek is teljesek, tehát elég közelre beengedtek a madarak.
A mocsaras részről naplózom a nagy tányércsigát (Planorbarius corneus).

Körsétában kanyarodtunk vissza, a tövisszúró gébicset (Lanius collurio) egy ártéri gyümölcsösnél fotóztam.

A sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus) már az üdülőházikók között találtam.

A sétányra visszakanyarodva viszonylag időben észletem a madármozgást, így sikerült a legelésző zöld küllőt (Picus viridis) megörökíteni. Fotós szempontból a kép gyenge, de így, ebben a látványban figyelgettük a madarat, s ebben a formában már bőven élmény.

Sörözgetés közben csuszkát nézegettünk, ügyesen keresgélt egy közeli öreg fa törzsén. A faj gyakori, így a képet nem naplózom.
A fenti listán van fokozottan védett faj, egy egyszerű délutáni séta tucatnyi izgalmas megfigyeléssel ajándékozott meg.

Odutakarítás

Kedvenc erdőmet lelkes természetféltőkkel közösen álmodtuk meg, tehát már azelőtt ismertem és próbáltam tenni valamit, mielőtt "lett":) Ebbe az erdőbe szerveztünk az év utolsó napjaiban szintén lelkes természetbarátokkal odútakarítást. Téli álomba merült rágcsálókat nem találtunk, viszont a majdnem minden odút használtak az erdő lakói.

A munkára kényelmes 2-3 órát szántunk, mert aztán egyrészt kávéztunk, teáztunk, másrészt jártunk egyet az erdőben. Mert ez akkora erdő, hogy lehet benne:) Matyi koma gyakori a környéken, de ritkán engedi magát fényképezni; dedikált eu-s madár: európai szajkó (Garrulus gandarius).

Őszapóék (Aegithalos caudatus) jobban megfigyelhetők. Meg is figyeltem:

A sétát a közeli kastélyparkban folytattuk. A tiszafákon sikerült madarakat még gyengébb fényekben fotózni. Sárgafejű királyka (Regulus regulus)

és csuszka (Sitta europaea).

Az idő távlatában már annyira szokatlan a kép, hogy el is bizonytalanodtam a madarat illetően. Köszi a kartácsoknak a segítséget. Röstellem, de így volt.
A lényeg, hogy a közeli megyeszékhely határában jártunk, éppen csak kimozdultunk. Amit ügyeskedtünk, amit ott láttunk, azt sokak megtehetik és megfigyelhetik.

Kisvátyon

Március elején Zsadány-Kisvátyon térségében nézgelődtünk. Az aszfaltútról figyeltük és képeltük a legelésző nyári ludakat (Anser anser). A napló kedvéért 2 röpképet is elmentek.

Az őszapót (Aegithalos caudatus) egy fiatalabb erdő szegélyében csekkoltam.

Kábé ugyanott, az erdei úton fotóztam a vörös rókalepkét (Nymphalis xanthomelas).

Első bürü képem.

A biharugrai tórendszer szélén kívánkozott a tájkép.

A daravirág apró, tán 4-5 centi magas. Nem szalad sehová, fotózni mégis nehéz. Mondjuk a tocsogóba sem volt kedvem belehasalni.

A látott fajok közül jegyzem a kis tyúktaréjt (Gagea pusilla). A citromsármányról készült kép még gyengébb, a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) viszonylag türelmesen bevárta, amíg körbefotóztam. Talán azért, mert még a téli tollazatán gondolkodott, ti. hogy le lehetne cserélni:)

A képek egyszerűek, ezekkel nem lehet villogni; ahogy a leírásból látszik, hátizsákos terepbejáráson készültek. Gyarapszik a leltár, és tán az olvasó látja, érti, hogy a kora tavaszi napon is bőven akad megfigyelhető érdekesség.

Rövid kiruccanások

Február 1-én és 2-án sikerült pár órát terepen eltölteni. Levegőzésnek jó volt, fotózásnak erős túlzás. Kardoskúton olyan 5 és 10 ezer közötti daru mozgott. Az egyik kukoricaföldön sikerült imígyen megfigyelni a madarakat.

A vörös vércsék az út melletti oszlopokról vadásztak. Demónak is gyenge a kép, de jelzi, hogy volt esély a megfigyelésekre. (A kép vágott, jobbról és balról nyestem, felülről és alulról nem.)

Pósteleken az önkéntes munkák végére jutott kábé másfél óra nézgelődés. Az őszapókra hangjuk után figyeltem fel. Gyenge fényekben, öt óra előtt pár perccel próbálkoztam a képeléssel.