Rövid szabadság

Két napra kijutottam a Fehér-tóra madarászni és fotózni. Volt pár órányi megalázó harcom a bürökráciával, de ha ezt levonom, akkor az idei év legjobb kikapcsolódása sikeredett. Hajnali képek:

Európa legkisebb gémféléje gyakori faj errefelé, de nem könnyű meglesni. Törpegém (pocgém; Ixobrychus minutus) akadt a hálóba.

A magyar természetvédelem címermadara a nagy kócsag, régies nevén nemes kócsag (Egretta alba). Őt sodorta bajba a magyar férfihiúság, az első magyar természetvédelmi őr miattuk állt szolgálatba a Kisbalatonon úgy száz évvel ezelőtt.

Napközben nagy a meleg, ember és állat -ha teheti- pihen. Én sem voltam kivétel, a békákat lényegében a hideg söröm mellől fotóztam:)

A kora délutáni órákban elég sokat lógtam a nádban. Az "öreg" bakcsót (Nycticorax nycticorax) nem nehéz közelebbről lefotózni, mondjuk a komponálás ettől még nehéz...

A fiatal madár (ez is bakcsó) cserkelési jutalom, éppen a kézifékes fordulót gyakorolta előttem három méterrel:)

Láb áztatás és lazulás közben bőven akadt látnivaló. Ez egy (emeletes) molnárka Hydrometre lacustris L.).

A végére egy naplementés röpkép.

Legalább húsz madárfaj, kéttucatnyi másféle érdekesség, közös főzés, izgalmas fények és fotózások, csendek és beszélgetések, szolíd sörözések, kiváló muzsikák. Mi kell még? Hát némi szabad idő:)

Naplemente

Későn érkeztem a Fehér-tóra, s mire lecsúszott az életmentő (két:) sör, még jobban elszaladt az idő. Minden mindegy alapon elindultam sétálni, amiből jó kis sárdagasztás lett, lévén, hogy kíváncsiságból belábaltam egy dugi nádszigetre:) Mert a nádon túl, a nyílt víztükör túlsó oldalán csodaszép fényekkel búcsúzott a Nap. A képek nem hibátlanok (sőt:), de az élményt megidézik. Akkor is, ha leírhatatlan. Például ezért jó fotózni:-) Még az is eszembe jutott, hogy a giccs élőben egészen szerethető;-)

A Fehér-tónál, esti madarászat közben figyeltünk föl a szép fényekre.

A képek iso 400-on, kézből, olyan 1/20 körüli zársebességgel készültek.

Függő-ség

A Fehér-tó közelében, egy lakóépülettől körülbelül 20 méterre találtam ezt a függőfészket, saját madarász tapasztalataim szerint kellően alacsonyan.

Rövid leskelődés után kiderült, hogy van gazdája...

...ráadásul a gyerekek is itthon vannak még:),

akik persze kellően éhesek...

A fészek megépítése önmagában csoda, ha csupán egyszerű madármenedék lenne, akkor is megbámulhatná minden építész. Ez a madár nem okoskodik, hanem dolgozik a maga 10 gramjával, és ebben a fészekben fiókát nevel. Sok mindentől függ a fiókanevelés -de 3-5 fióka megvan egy fészekalj. Évente kétszer.

Láttam már függőcinegét, a gyűrűzések idején elég sok volt a kezemben, de a megfigyelés újra élmény volt. A fényképezőgép hab a tortán - így még finomabb a süti:-)

Nádvágós

Ez a második bejegyzés erről a fázós februári délutánról. A megfagyott végtelen víz nagyon tetszett, de a hideg sétára indított. Megtaláltam a nádvágók depóját, s némi toporgás után körbejártam a kévéket. Próbálgattam a színeket, a látószögeket és a szembe fényt. Itt a termés java. (Inkább csak alaposan megritkítva, de vágatlanul.)

Jeges szelek

Vasárnap délután a hidegben kevés kedvem volt mozogni, 'mer úgysincs érdekes odakinn'. A mozgás kell, rábeszéltem magam. A természet mindig élő, legfeljebb időnként lelassul, esetleg nekünk, akik akarva-akaratlanul akciófilmek ritmusán szocializálódunk, kevés. A fotózási viszketegség -mer' valamit csak lőni kéne:)- felspanol, a lassú cserkelésben/bóklászásban is éberré tesz. Egy szó mint száz, a Fehér-tóra szavaztam. Tudok néhány bejárást a nagy vízhez. A látvány, a befagyott tó élőben még klasszabb. Egy technikai megjegyzés: a stég elég rossz állapotban volt, ha valahol nem stimmel a horizont, ennek is betudható.

Végül a látszólagos nyugalomban is jó sokat kattintottam, reményeim szerint lesz még bejegyzés.