Romtemplomos szomszédolás

Július elején jóbaráti társaságban a szomszédos Hajdú-Biharba indultam 'romtemplomozni'. Az első megtalált hely Fancsika, a török időkben elpusztult falu emlékhelye volt. A terület nyomokban még őrzi az egykori változatosságot: puhafás erdők, legelők, magasabb és alacsonyabb részek váltakoznak. A templom igen kicsi, egy részét már támadja a kökény, ezért fotóztam össze inkább a tájjal.

A romok után az élővilág felé fordultam. Ezt a fehér növényt még nem fotóztam, pedig itt bőven virított: orvosi szappanfű (Saponaria officinalis). Régen gyógynövényként használták - a modern kutatások sokadjára igazolták eleink tudását:)

A réti fogócskát, azaz a lepkészetet a közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia) indította.

Aztán észleltem a sakktáblalepkét (Melanargia galathea). Az első kép legfeljebb közepes, ez az előzmény a másodikhoz.

Egyik legszebb lepkénk a kardoslepke (Iphiclides podalirius), úgy gondolom, hogy réti szegfűn (Dianthus deltoides). Nyilván lőttem vagy 20-at róla és elnézegettem őket úgy 15-20 percet, de tán ez a kettő elég.

A végére még a közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis). A Wiki szerint ehető növény, mitöbb, salátákba használják manapság is.

Nézelődtünk még a környező erdőkben, utakon, de nem született értékelhető kép. A lovak közé csapva, ha nem is egyszerűen, de megtaláltuk a szintén a török időkben elnéptelenedett Parlag falu helyét és templomának romjait.

Talán a fáradtság, talán a meleg miatt itt már kevés kattintás esett, egyedül a legelésző gólyák és az öreg tölgy érdemelnek említést.

Börzsönyi szépségek

A júliusi börzsönyi túrán megfotózott élővilág képei következnek. A dunai szegfű (Dianthus collinus) igazi dunakanyari őshonos növény. A turistaház közelében találtuk.

Sakktáblalepke (Melanargia galathea) az aszaton. Róla már van alföldi adatom-képem.

Magas kígyószisz (Echium italicum) szintén a NHH csúcsának környékéről.

Egy még ismeretlen szépség.

Az erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) egy igen gazdag nemzetség őshonos és jópofa tagja. Őt már valahol útközben találtuk.

Közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) szép erdei, az Alföldön ártéri faj.

Farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia). Szép, de igen mérgező! növény, a leírások szerint már érinteni is veszélyes, mert a méreganyag az emberi bőrrel érintkezve könnyen felszívódik.

Szép és ismerős harangvirág, szeretnék vele közelebbi ismeretségbe kerülni.

Végül még egy ismeretlen lágyszárú, mécsvirágra tippelek.

A posztolt növények közül többen védettek. Pedig egyszerű, kezdőknek való útvonalat jártunk be. Köszönöm EF segítségét a határozásban.

Ez is puszta 2.

Bükkönyfélékkel elég gyakran találkozhatunk, ezúttal egy védett fajt, a fogaslevelű bükkönyt (Vicia narborensis) sikerült megörökíteni, jó erdősztyeppi faj.

A panksérós növény bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), foltokban díszlett, a játék kedvéért hozom ezt a példányt. A bükkönnyel együtt védettek.

A második képen biztosan macskafarkú a veronika (Veronica spicata), tejoltó galajjal fotóztam az aszfaltút mellett. Az Alföldön igen ritka.

Hátizsákkal és plusz 30fokkal  súlyosbított fogócska után értékelhető kép sikeredett a sakktábla lepkéről (Melanargia galathea).

Útközben sokféle növényt figyeltem meg: varfüvet, szarkalábat, párlófüvet, felemás zsázsát, fátyolvirágot, pusztai kutyatejet, kocsordokat. Az adja a többletet, hogy a fajokat természetközeli egységben látjuk. A táj még őrzi nyomait az egykori gazdagságnak...