Romtemplomos szomszédolás

Július elején jóbaráti társaságban a szomszédos Hajdú-Biharba indultam 'romtemplomozni'. Az első megtalált hely Fancsika, a török időkben elpusztult falu emlékhelye volt. A terület nyomokban még őrzi az egykori változatosságot: puhafás erdők, legelők, magasabb és alacsonyabb részek váltakoznak. A templom igen kicsi, egy részét már támadja a kökény, ezért fotóztam össze inkább a tájjal.

A romok után az élővilág felé fordultam. Ezt a fehér növényt még nem fotóztam, pedig itt bőven virított: orvosi szappanfű (Saponaria officinalis). Régen gyógynövényként használták - a modern kutatások sokadjára igazolták eleink tudását:)

A réti fogócskát, azaz a lepkészetet a közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia) indította.

Aztán észleltem a sakktáblalepkét (Melanargia galathea). Az első kép legfeljebb közepes, ez az előzmény a másodikhoz.

Egyik legszebb lepkénk a kardoslepke (Iphiclides podalirius), úgy gondolom, hogy réti szegfűn (Dianthus deltoides). Nyilván lőttem vagy 20-at róla és elnézegettem őket úgy 15-20 percet, de tán ez a kettő elég.

A végére még a közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis). A Wiki szerint ehető növény, mitöbb, salátákba használják manapság is.

Nézelődtünk még a környező erdőkben, utakon, de nem született értékelhető kép. A lovak közé csapva, ha nem is egyszerűen, de megtaláltuk a szintén a török időkben elnéptelenedett Parlag falu helyét és templomának romjait.

Talán a fáradtság, talán a meleg miatt itt már kevés kattintás esett, egyedül a legelésző gólyák és az öreg tölgy érdemelnek említést.