Királyerdő 3/1.

(Hosszú kihagyással, fájdalmas hiányokat hordozva 2024. áprilisában folytatom a blogot.) Valahogy úgy adta a helyzet, hogy 2018. júliusában 2 autóval, 8-an vagy 9-en indultunk bóklászni és felfedezőbe a Királyerdő hegységbe.

Ahol tetszett a látvány, ott megálltunk és fotóztunk. Ez a kép sem igényelt szoftveres igazítást.

A Wikin a "Karsztbokorerdő" címszónál azt írja, hogy ennek a mészkő alapközeten kialakuló "intrazonális erdőfajta" cserjeszintjében gyakori a húsos som (Cornus mas), szinte integetett, hogy álljunk meg, és nagyon guszta.

Nagyjából itt találtuk a csomós harangvirágot (Campanula glomerata).

Mai tudásommal azt mondom, hogy a Dámosi karsztfennsík képei következnek. Elsőnek egy időutazós kép.

Ezen részen több helyen megindultunk sétálni. Arra amerre ösvényt láttunk, vagy amerre kevésbé volt meredek... Ez a kép már fentről készült.

Szártalan bábakalács (Carlina acaulis), Magyarországon védett; a Bükki Nemzeti Park címernövénye. (A Királyerdő jóval közelebb van hozzánk, mint a Bükk:)

Győztük befogadni a látványt...

...nem lehet...

Leültünk, nem is nagyon beszélgettünk, méláztunk, én meg próbáltam lefotózni.

Aztán csak gurultunk tovább. Visszatérős táj, olykor magyar szó is hangzik. A folytatás lentebb olvasható.

Bükki tájak 1.

2016 kora őszén sikerült a Bükkbe kanyarodnom. Bélapátfalváról a Bél-kő felé levegőztem és képelgettem. Kedvelem a csepergő esős sétákat, mert szebbek a színek, tisztább a levegő, illata van erdőnek-mezőnek. Az Apátság közelében találtam ezt a gyönyörű húsos somot (Cornus mas). Őshonos növényünk, család- és településnevek jelzik, hogy eleink ismerték és használták. Néhány évtizede sokan felfedezték és termesztésbe vonták.

Igen hatékony módszerrel zárják le a gépjárművek elől az erdei utakat:)

Mindannyiunk és Földanya oxigéngyára a kiterjedt erdőségek.

Csúcsfotó a Bél-kőről,

a következő, már lentebbről, a felhagyott mészkő bányáról.

Ide naplózok egy gyöngyház lepkét, hátha sikerül közelebbről meghatározni.

Új faj a blogon az enyves zsálya (Salvia glutinosa), ami a hegyvidékek zsályája. A határozókat lapozgatva már tudom, hogy legközelebb a virágát szeretném közelebbről megfotózni.

Egy nagyon szép som fa a hegy másik oldaláról,

és egy újabb arca a tájnak.

Hamarosan jönnek a növények.

Séta a Szarvasi Arborétumban

Kivételesen tájidegen fafajjal kezdenék, amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua), a kép az évszakok találkozása és a termés miatt érdekes.

Az illatos ibolyát (Viola odorata) laposkúszásban fotóztam. Megérte, mert a hangulathoz, a fényekhez, a virághoz kevés a kép:)

A húsos somnál (Cornus mas) éreztem először a tavaszt. Technikai okok miatt manuálfókusszal próbálkoztam, tulajdonképpen jól belefeledkeztem:)

Közelről még szebb, a vadgesztenyefa bimbója (Aesculus hippocastanum). Készült pár változat, fotóstársaktól, ismerősöktől erre kaptam a jobb véleményeket.

Tájkép a Hármas-Körösről:

Fehér és fekete, azaz háttérben fehérnyárak, az előtérben pedig a feketenyár virágzata.