Téli vendég

Az év elején Ókígyóson jártam a kastélyparkban. Nagy madármozgás nem volt, csízeket (Spinus spinus) azért fotózgattam. A kép gyenge, de azt próbálom mutatni, hogy oda-figyeléssel, halkan, kicsit meglassulva, mindenféle álca és etetés nélkül is találkozhatunk az élővilággal.

Az etetőről most csak egy kék cinegét (Cyanistes caeruleus) naplózok.

Február közepén kaptunk némi havat, ami kedves vendéget, fenyőpintyeket (Fringilla montifringilla) hozott. Nekem kicsit ettől is tél a tél.

Ha hideg van, akkor viszonylag megvannak együtt (fenyőpinty, zöldike, széncinege).

Zöldike mezei verebekkel.

És még két kép az etetőről (az eddigiekhez hasonlóan ablakon át fotózva).

Közeli séták

Valamikor novemberben terepjárós kirándulást ajánlott valaki a határban, örömmel elfogadtam.

A ragadozó madarakról még gyengébb képek készültek és nem is értek annyira hozzájuk. Meglepetésre találtunk viszont egy bíbíc (Vanellus vanellus) csapatot tizenvalahány madárral.

Végre egy tengelices (Carduelis carduelis) őszi-téli kép.

Az ablakos képeket a meggyvágóval (Coccothraustes coccothraustes) kezdem.

Végre egy elfogadható csízportré (Spinus spinus).

Újra posztolom a fenyvescinegét (Peripatus ater), folyamatosan mozog a környéken.

Az egyik hosszabb téli sétán találtam a vándorsólymot (Falco peregrinus), a fajhoz nem is kell kommentár.

Madarak 6 méteren

Novemberben és decemberben folyamatos volt a madármozgás irodámnál. A korábbiakhoz hasonlóan az íróasztalomtól fotóztam az ablakon át, 5-6 méter közelből. Ismert fajok folyamatos jelenlétét dokumentálom.
A hegyi fakuszt (Certhia familiaris) novemberben sikerült észlelni.

A csízről (Carduelis spinus) ez a kép fogadható el valamennyire.

A sárgafejű királyka (Regulus regulus) gyakoribb, de ügyesen és fürgén mozog a tuján.

Ezek a 2015-ös év utolsó képei, amit időhiány és egyebek okán 2017 márciusában posztolok. Nagyon jó esztendő volt 2015 természetjárás dolgában. Bőven kerültek új fajok a naplóba és egyre több adatnak van előzménye. A képek mögött élmények, történetek, jó emberek tucatjával. Köszi mindenkinek!

Madarak az ablakom alatt

Korábban nem gondoltam volna, hogy ebben a kultúrsivatagban ennyi mindent fotózhatok. A sivataggal nem szeretnék senkit megbántani, de körbe mindenütt szántóföldek, természetes vízfolyás legfeljebb jelképes van, erdő alig, legelők semmi. Az ember ezt a környéket alaposan átalakította, kultúrtájban élünk.
Kicsit snassz az a bálakötöző madzag, de a csízek (Carduelis spinus) akkor is bejöttek az itatóra. A 3. képen hím madár figyel.

A hím barátposzáta (Sylvia atricapilla) újra előkerült.

Méltatlanul hanyagoljuk a mezei verebet (Passer montanus), pedig jó faj, hasznos munkát végeznek csuriék:)

Nagyjából 10 nap alatt fotóztam a madarakat, tulajdonképpen munka közben:) Ha valaki az élességet kérdezné, akkor ablakon keresztül fotóztam.

Csíííz

És tényleg (Carduelis spinus). Ókígyóson, a kastélyparkban a nappalozó baglyok mellett találtam őket, szorgalmasan szedegették az egyik tuja magvait, nyolcan biztos voltak.

Téli ebéd

Ismét összehoztunk egy közös fotózást Müller Petivel Kisteleken, illetve csatlakozhattam hozzá:). Tíz centis hóban, szikrázó napsütésben, néhány foknyi mínuszban leskelődtünk. A várakozáson felüli jó fényviszonyokban tudatosan próbáltam mozgásban lévő madarakat fotózni. A széncinkékkel (Parus major) kezdem a sort.

A csízekkel is volt sikerélmény:

Az üresebb 10-15 percek ellenére nem unatkoztunk. Megjött harkály koma is (nagy fakopáncs, Dendrocopos major), aki villámgyors terepszemlékkel köszönt be, hogy aztán bátorságot gyűjtve jóllakjon.

Délután egy körül kezdett felhősödni, tehát a rövid záridőkért iso-t áldoztam (1600!), és persze rekeszelésről szó sem lehetett. Nagyjából háromnegyed cinkényi mélységélesség volt az optika és a madár között.

A képkivágás elég gyenge és a világos előtér megzavarta a fénymérést, de a mozdulatot jól esik felidézni:) (csíz - Carduelis spinus, szép hím)

Talán furcsa, de verebet -bár szerettem volna- nem sikerült értékelhető minőségben fotózni. A zöldikék (Carduelis chloris), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes) és a fenyőpintyek (Fringilla montifringilla) kevésbé mozogtak, a téli áttekintés kedvéért töltök fel néhány képet.

Terülj-terülj asztalkán

Régóta érlelődött a közös téli fotózás Müller Petivel, többszöri halasztás után végre hétfőn sikerült átgurulni Csongrádba. Már a felszerelés összekészítése is jól esett, s délelőtt alig vártam, hogy végére érjek a szegedi ügyeknek. Szikrázó napsütés, tiszta légkör, megkopott, de még elég vastag hó, ropogós mínuszok, igazi, szép téli idő várt bennünket. Ismét tucatnyi képet posztolok, ezért két meggyvágós (Coccothraustes coccothraustes) képpel csapjunk is bele:)

A madarak -tekintettel a körülményekre:)- nagyra értékelték Péter fáradozását, az előkészített eleséget, folyamatosan és nagy számban mozogtak. A legtöbben Citér népéből a széncinegék jöttek (Parus major),

...és volt valamennyi kékcinke is (Parus caeruleus). Kisebb termetűek és pörgősebbek, úgyhogy nehezebb lekapni őket. Éppen a rekeszeléssel kísérleteztem, a háttér ezért zavaros.

Ahol cinkék vannak, ott gyakorta előfordul a zöldike (Carduelis chloris) is. A hímek érett zöldes-sárga tollazata utánozhatatlan, jelzésként két kép.

Ugyancsak téli vendég, téli látvány a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), ők is szép számmal mozogtak. Ha Karácsony akkor fenyőfa, ha tél, akkor fenyőpinty:-)

Folytatódik a fincsi egy kevésbé gyakori fajjal. Költőmadarunk, fészkelőhelyén is láttam, de nagyobb számban téli vendégségbe érkezik hozzánk a csíz (Carduelis spinus). Kevésbé látványos madár, de igen jó faj:)

Miután akadt csőrére való eleség, harkály koma is rendszeresen levizitált. Ő a nagy fakopáncs (Dendrocopos major).

A fajokra és a fényekre sem lehetett panaszunk. Nekem külön öröm, hogy a vázam és a felszerelés többi része is jól teljesített, illetve a technikai előkészület rendben volt. Ismét kamatozott a józan természetjáró tudás, hiszen mínusz 10 fok körüli időben jártunk odakint. Péternek köszönöm a lehetőséget, magamnak és az olvasónak pedig hasonló jókat kívánok:-)!