Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)

A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).

Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.

Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).

A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),

és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)

Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.

Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.

A szomjas puszta 2.

(2017 novemberében írom a posztot, ennyi a lemaradásom... Az eredeti dátum része a dokumentálásnak, az időjárási viszonyok miatt ez fontos.)
Közönséges gyújtoványfüvön földi poszméh (Bombus terrestris) eszeget. A poszméh -bár tud csípni- elég nyugodt kis jószág, 40-50 centiről lehet fotózgatni, mégsem egyszerű...

A kunhalom oldalában darázspókot (Argiope bruennichi) találtam. A háló mögött elmosódva iglice díszlik.

A növény tövises iglice (Ononis spinoza).

A nap legszebb növénye a hegyi len (Linum austriacum). Az ország egyes részeiről hiányzik, felénk szórványosan fordul elő.

Egyik kunhalomról a másik és a táj egy részlete. Megjegyzem, védett területen vagyunk.

Magyar cickafark (Achillea pannonica) - remélem, hogy meg is tanultam a fajbélyegeket: sűrűbbek a levelek, sok az elágazás és 1 méter magas is lehet.

Kunhalom réti füzénnyel (Lythrum salicaria) és

felhőkkel.

Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum) szintén a halom közelében; a határozást Bosna S. olvtársnak köszönöm.

A végére pedig kövér porcsinfű (Portulaca oleracea).

Ember és természet szépen megfér, de nekünk kell vigyázni. És örültem látványnak nagyon:)

A puszta nagyon száraz volt, mégis van élővilága, sőt, amit itt naplózok, annál jóval gazdagabb:) 

Az első makrózás

Igazi szép idő kerekedett mára, ezért délután kifejezetten a tavaszi virágok miatt csavartam fel a makró optikát. Ókígyóson fotóztam és ért pár meglepetés. A százszorszép (Bellis perennis) már szőnyegszerűen virágzik. A szakirodalom szerint fényérzékeny (heliotropizmus), azaz estefelé becsukódik, hátha egyszer kifigyelem.

A bimbója igen aprócska, ráadásul piros ("mert még zöld"), de makróként igen jól mutat, még nulla kompozícióval is.

A veronika (Veronica) is szépen kéklik. Nemzetségről van szó, 250 fajjal és keverékeikkel, s nem könnyíti meg a határozást, hogy Magyarországon "csupán" 32 veronikafaj honos.

Pár napja találtam meg a tavalyi leveleit (előző bejegyzés), ma pedig egy kicsivel védettebb  helyen, pár kilométerrel délebbre, a friss tavaszi növényt - pettyegetett tüdőfüvet (Pullmonaria officinalis) fotóztam. Számolgattam visszafelé, bizony már február végén simán fotózható volt.

A játék kedvéért próbáltam a dongót elkapni, aki hivatalosan poszméh (Bombus), 250 fajjal... Ha van fény, némi gyakorlással összejöhet:)

Láttam még bíbicet igen közelről, tengeliceket, nagy fakopáncsot, vadgalambot, jópár zöldülő lágyszárút. Alig három órába ennyi minden belefért. Igen, az intenzíven művelt nagyüzemi táblák között:)