Az első makrózás

Igazi szép idő kerekedett mára, ezért délután kifejezetten a tavaszi virágok miatt csavartam fel a makró optikát. Ókígyóson fotóztam és ért pár meglepetés. A százszorszép (Bellis perennis) már szőnyegszerűen virágzik. A szakirodalom szerint fényérzékeny (heliotropizmus), azaz estefelé becsukódik, hátha egyszer kifigyelem.

A bimbója igen aprócska, ráadásul piros ("mert még zöld"), de makróként igen jól mutat, még nulla kompozícióval is.

A veronika (Veronica) is szépen kéklik. Nemzetségről van szó, 250 fajjal és keverékeikkel, s nem könnyíti meg a határozást, hogy Magyarországon "csupán" 32 veronikafaj honos.

Pár napja találtam meg a tavalyi leveleit (előző bejegyzés), ma pedig egy kicsivel védettebb  helyen, pár kilométerrel délebbre, a friss tavaszi növényt - pettyegetett tüdőfüvet (Pullmonaria officinalis) fotóztam. Számolgattam visszafelé, bizony már február végén simán fotózható volt.

A játék kedvéért próbáltam a dongót elkapni, aki hivatalosan poszméh (Bombus), 250 fajjal... Ha van fény, némi gyakorlással összejöhet:)

Láttam még bíbicet igen közelről, tengeliceket, nagy fakopáncsot, vadgalambot, jópár zöldülő lágyszárút. Alig három órába ennyi minden belefért. Igen, az intenzíven művelt nagyüzemi táblák között:)