Erdei takarítás kedves találkozásokkal

Kedvenc egyesületi erdőmet látogattuk meg. Ezen a 10 hektáron a legtisztább önkéntes munkával neveljük az erdőket, gondozzuk az élőhelyeket. 

Az odutelep is tizenéves, késő ősszel egyesével kitakarítjuk mindegyiket, ha jut rá ember, akkor javítunk és pótolunk. 

Nagyjából 45-50 odut raktunk ki, és majd mindet elfogadják az erdő lakói. A nyomokból ítélve elég gyakori a 2-3 fészkelés.

Az erdőnek sok és sokféle lakója van, az erdő ettől és így működik jól. Sokat tanulunk az erdőtől:) A jó időben a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) még igencsak mozog. 

Ha alszik, marad, ha menni akar, megy. Aztán majd visszacuccol:) 

Néhány odut minden évben elfoglalnak a darázsfélék. Jócskán van szerepük az erdőben, így ennek is örülünk. (Az erdei egerek klasszul kordában tartják az állományukat.) 

 

Az erdei sétán több felé találtunk aranyos rezgőgombát (Tremella mesenterica), szerintem az első találatom. Nem ehető, elég kicsi, a kicsik közül egy nagyobbat naplózok.

Odúlakók

November második felében kedvenc egyesületemnél és kedvenc erdőmben a madárodúkat ellenőriztük és takarítottuk. Jöttek kicsik és nagyok, névtelenül is köszönet nekik. Egyik alkalommal gyönyörű szép időben dolgozgattunk.

A madárodúk azért is hasznosak, mert az erdő lakói közül többen igénybe veszik hosszabb-rövidebb időre. Egymás után következik a két leggyakoribb vendég a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) és az erdei egér (Apodemus sylvaticus). A pele kicsit életlen, de asszem, csak ezt az egyet lőttem.

 

Az odúk takarítására azért van szükség, mert a madarak után maradó fészekanyag szennyezett, gyorsabban korhasztja az odúkat. A takarítás után a hideg idő kiszárítja és fertőtleníti azokat, így tavasszal újra jöhetnek a madarak. Rágcsálók dolgában az a szabály, hogy aki alszik, azt hagyjuk, aki még éber, azt kiköltöztetjük. Van és lesz még idejük visszacuccolni.

Ilyenkor minden odú kicsit meglepetés, vajon mit találunk benne. Sok-sok fészekanyagot és a rágcsálók által behordott ennivalót.

Az egerek novemberben még igen elevenek. Egy óvatos portré az avarban,

és egy másik a fatörzsön.

Odútakarítás pelékkel

November közepén ifjú titánokkal kedvenc erdőmbe kirándultunk végrehajtandó az esedékes madárodú karbantartást és takarítást. A költés után sokféle anyag marad az odúkban: fészekanyag, tojás és tojáshéj, elpusztult fióka, ürülék, táplálékmaradék, természetes élősködők. Ezeket takarítjuk ki ilyenkor.

Az odúk egy részébe például rágcsálók költöznek. Bútorként falevelet és füvet visznek, tudjuk, mert ezek szárazak. Örülünk, hogy helyet adhatunk nekik is.

A rágcsálók egy része éber, így minket látván lelépnek. Mink pedig lyól kifigyeljük, hogy merre, azután valahogy leképeljük: ő a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). Természetesen azokat az állatokat, amelyek már téli álmodnak, hagyjuk a fészekben és takarítás nélkül visszatesszük az odúkat eredeti helyükre.

A kányabangita (Viburnum opulus) kiserdőnk érdekes lakója. A termése ugyan nem mérgező, de nem is finom. A madarak csak a nagy hidegben eszegetik.

Az ifjúsággal mink kökényt csemegéztünk, valaki életében először kóstolta.

Jópár érdekességgel találkoztunk, ebből egy égeres képet őriztem meg. A mézgás éger (Alnus glutinosa) termésével barátkozunk.

Több kirándulás képeiből válogattam ezt a néhányat. Novemberben látszólag nyugalomba fordul a természet, de mindig találunk izgalmasat és érdekeset:)