Csónaktúra a Tisza-tavon

 Augusztusban gyermekkori jóbarátaimmal hosszabb csónaktúrára indultunk a Tisza-tóra.

A csendesebb részeken lakik a békatutaj (Hydrocaris morsus-ranae).

A kép nem látványos, cserébe a közönséges rence (Utricularia vulgaris) előtt a sulyom (Trapa natans), jobb oldalt a rucaöröm (Salvinia natans).

A fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) a legszebb részeket jelzi. Nemcsak szép és idevaló, de ráadás élőhelyet jelent a víz és a mocsaras nádak mellett.

Egy "vágatlan" szürke gém (Ardea cinerea),

és két fokozottan védett vörösgém (Ardea purpurea) - a féltucat közül, amit lőtávolon belül láttunk.

Európai viszonylatban is különleges ajándék selyemgémek (Ardeola ralloides) között fotózgatni.
                                      

A fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) a tündérrózsákon neveli fiókáit. Szép pillanat, ahogy a szülőmadár a levegőben szitálva átadja az ebédet az éhes fiókának. A szép pillanat és az élmény két kattintást engedett, ezzel a közepes, de emlékezetes eredménnyel.

Még egy fiatal vízityúk (Gallinula chloropus),

és két tájkép zárja a túrabeszámolót.

A csónakázás után Egerben városnéztünk, ahonnét egy kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum) posztolok, lévén, hogy ez vág ide.

Bivalyos tájgyógyítás

Augusztus végén, esőbe hajló napon a csipet-csapattal Csongrádban túráztunk, fotózgattunk. Előbb halastavak között tettünk egy kört. Mocsári teknős (Emys orbicularis) üres tojásai a tó közelében. Egyetlen őshonos teknőcünk, aminek állományát a behurcolt és kidobott vörösfülűek könnyen tönkre vághatják.

Többször figyeltünk kanalasgémeket (Platalea leucordis), Békésben ritkán találkozunk velük.

A fűzfák lombozatában énekeseket skubiztam. A kis poszáta (Sylvia curruca) színeit szoftverrel hoztam vissza.

Tájkép a területről.

A nyílt túrán voltunk vagy negyvenen. A gazdag élővilág megfigyelése szájmenéssel küszködő emberekkel korlátozottan lehetséges. Azért így is tetszett:)
Innét átgurultunk egy szikes-tavas élőhelyre, ami tízen éve még elmocsarasodott dágvány volt. És akkor egy bátor és elkötelezett ember bivalyokat hozatott a területre. Ezeket az állatokat eleink nagy számban tartották, mert olyan helyeken is megélt és hasznot hozott, ahol más nem, és ahol a gépesített világ is kudarcot vallott. Ez az ember azért is volt bátor, mert vállalta a pályázati bürokrácia lélektelen útvesztőit - megsüvegeljük ismeretlenül is. A projekt minden forintot megért.
A házibivaly (Bos bubalus domesticus) remekül érzi magát a területen.

Ahogy tisztítja a területet, úgy gazdagszik a terület élővilága; itt bíbiccel (Vanellus vanellus),

itt pedig gólyatöccsel (Himantopus himantopus) legelészik.

A fotóhatóság határán fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Spektívvel és távcsövekkel nézelődtünk, mindenkinek jutott látvány. Ő fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),

itt pedig egy csoport kanalas; egy nagyobb csapat részlete.

Gémes csoportkép az élőhely belső részéről.

Közelebbi képet sikerült lőni egy kis kócsagról (Egretta garzetta)

és egy gólyatöcsről.

Bőven volt még megfigyelés: szárcsák, récék, szürkegémek, nagykócsagok, barázdabillegető (Motacilla alba), selyemgém! (Ardeola ralloides).
Szürkés időben remek napunk volt. Ráadásként sikerült a társaságnak megmutatni egy elég jó léptékű példás példát a természetvédelemről.
Ebben a posztban is akadnak fokozattan védett fajok, ráadásul természetes vagy természetközeli élőhelyükön figyeltük meg. Bőven ér annyit, mint a tudományosnak mondott tévécsatornák sokpénzből forgatott filmjei.

A kiskunsági buckák között

Október elején régi ismerősökhöz kirándultunk. Megtalpaltuk a homokbuckákat, végre sikerült növényeket és némi tájat is fotózni.

Az elvadult kokárdavirág (Gaillardia sp.) lakott helyet, praktice tanyát jelez. Dísznövényként szabadult ki, a világhálón azt írják, a Sziklás-hegység az eredeti hazája.

A homoki ballagófű (Salsola kali) szó szerint a homokdűlőn álldigált. Kár, hogy nem rekeszeltem...

Szép kis növény a vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca). Stimmel a hátérmosásos kép annyiban, hogy a száron nincs elágazás. Homokgyepen találtam.

Október 10-én még virított a homoki keserűfű (Persicaria arenarium); tágabb a kép, cserébe kicsit gazos - a természet márcsak ilyen, viszont jobban látszik a növény. Itt köszönöm meg BÉI-Csukóka botanikus és VÁ kedves és szakszerű segítségét.

Jókor látogattuk meg a madarászokat. Két, igen szép madarat posztolok. Elég gyakoriak, de megfigyelni nehézkes őket. Szóval hím karvaly (Accipiter ninus), és fiatal, mondjuk második éves.

Kis fakopáncs (Dryobates minor), tojó.

A fehér tündérrózsát (Nymphaea alba) nagyon közelről, 2-3 méterről fotóztam, ehhez képes elég gyengére sikeredett... Maga a séta, a látvány kiváló, még ilyen-olyan képekkel is:)

A kiskunsági utak sikeresen folytatódnak, már 2 poszt képanyaga itt figyel a winyón.

A végtelen vízivilág élményei 1.

Régóta, tán 15 éve vágytam a Tisza-tóra. Lelkes csapatunkkal, jóbarátainkkal augusztus 21-én hosszú csónatúra formájában ejtettük meg az első randit, amiből majd' kézfogó lett:). Élmény volt minden perc. Eddig nem fotózott fajokról több képet naplózok, és a 2 posztból áll össze a nap, valamennyire. Kevés a tájkép a borongós, szeles idő miatt, részben a beszámolókat szeretném mederben tartani.
A közönséges rencét (Utricula vulgaris) még a partról fotóztam, és egyetlen pillanat alatt megtörtént a varázslat:)

Az első percekben került objektív elé a madár, ő a "még fiatalabb" vízityúk.

Legalábbis a kirándulás jelképe. (Tudom, a 2. képen jobbról vághattam volna. Legalább jelzi, hogy rence, rence, rence...)

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) nyílfűre (Sagittaria sagittifolia) tekeredve - ez már az egyik nádas megállónál.

Utazási pillanatkép.

Itt nevelkednek a mindenféle fiókák, fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Na, ő a fiatal vízityúk (Gallinula chloropus), nála már láccik, mi lesz belőle. Magamtól a guvat - vízicsibe - vízityúk körig jutottam, TB baráti segítségét köszönöm újfent.

Hortobágyi élmények

Baráti társasággal kirándultunk a halastavak között. Napra pontosan 2 éve jártam itt. Hiba volt 2 évet várni... Mindig történt valami érdekes:) Felröppenő szürkegém (a rend kedvéért Ardea cinerea), a háttérben gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) sárgállik.

A bivalyok bírják a klímát. Ideje, hogy pontosítak: a képen és általában a Kárpát-medencében a házibivalyt látjuk (Bos bubalus domesticus).

Látkép a védett tavak egyikéről.

A függőcinegét (Remiz pendulinus) 9,37-kor képeltem,

ügyes túratársam jóvoltából 50 perc múlva már a fészkét is megfotóztam; nyilván nem pont az előző madárét, de lakott volt. Emberjárta, de kényelmetlen helyen, úgy 3,5m magasan hintázott. A magam listáján már a fészekkezdemény megfigyelése is öröm, így azonban teljes az élmény.

Újra fészekhagyó füstifecske (Hirundo rustica) fiókákat lestem.

Bütykös hattyú (Cygnus olor) fiókájával,

...ők pedig búbos vöcsök fiókák (Podiceps cristatus) - különleges megfigyelés és kép.

Nagy kócsag (Egretta alba), az élesség a fejéről a szárnyára csúszott, mind2en 3D mozgást végeztünk, nem egyszerű az optikának kiszámolni, mit is akar a júzer...

Hab a tortán illetve a túrán: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) szárcsával.

Olyan sok élmény ért, hogy a Kilenclyukú hídnál meg a pihenőben is azon kaptam magam, hogy lélekben-fejben odakint maradtam... Remek társaság, kitűnő élőhelyek, hideg sör, mi kell még? Újabb hortobágyi kirándulás:)