Kötegyántól Sarkadig 2.

Külön posztolom az útközben talált és beazonosított növényeket. Nincs köztük különleges, cserébe ezek a fajok amolyan útjelzők és ismeretre érdemesek. Természetesen akkor is, gyomnövények vagy kellemetlen a jelenlétük.
Subás farkasfog (Bidens tripartita).

A közönséges- vagy vadkomlót (Humulus lupulus) a Gyepes partján és útközben több helyen megtaláltuk, odavaló, örülünk:-) Ha gyakrabban járnék mezőre, kimerném próbálni levesbe, köretnek, savanyítva.

A fehér lipatop (Chenopodium album) gyomnövény, viszont fiatal levelei ehetők, amolyan spenótféleként. Úgy olvastam, hogy Ázsia egyes részein haszonnövényként termesztik.

A tövises lepényfát (Gleditsia triacanthos) a falu szélén találtuk. Elég nagy, 10-15 centis tüskéiről lehet megismerni.

A vízi harmatkása (Glyceria maxima) a vízivilágot idézi,

ahogy a vízi csillaghúr (Myosoton aquaticom) is.

Na, ennek nem örvendünk..., beletelt némi időbe, mire kinyomoztam, hogy bojtorjános szerbtövis (Xanthium strumarium).

Fekete nadálytő (védett) atalanta lepkével.

Saját kútfőből borzas füzikét (Epilobium hirsutum) mondok rá.

Csokornyi réti őszirózsa (Aster sedifolium).

A fajok meghatározásában és a saját határozás megerősítésében a Botanikafórum és Fészbuuk növénytudó tagjai segítettek. Köszönöm szépen.

Ismerősök az Ír-tenger partján (6)

Technikai bejegyzés, a fentebbi poszt címkéivel.

Holt-Sebes Körös

Július 6-án Csolt-monostornál kezdtük a fotózgatást. Szent a hely, idén többször meglátogattam, így most a tájra szánhattuk az időt. A sziki/mezei/réti fátyolvirág* (Gypsophila muralis) a legelőn díszlik és közelről mutatja meg igazán magát. A poszt kedvenc képe, ezt fotóztam elsőnek.(*Úgy találtam, hogy mindhárom ugyanazt a növényt jelöli.)

A terület határán az egykori Körös ága húz természetes határvonalat. Talán méter széles saras sáv jelzi a medret, amit dús vegetáció véd. Az egyik tömeges, bokrosan évelő faj az orvosi kecskeruta (Galega officinális); gyógynövény, de könnyen odavág a vércukornak, ezért használata jártassággal ajánlott. Látványnak igen szép.

A mocsári tisztesfű (Stachys palustris) a mocsaras, nedves területeket, lápréteket kedveli, itt láthatóan jól érzi magát.

A nádas és a legelő határán virít a borzas füzike (Epilobium hirsutum), 2méter magas példányokból sokat láttunk. A Wikin olvastam, hogy lepkék fontos tápnövénye.

A közönséges gyíkfüvet (Prunella vulgaris) már a címadó folyócska partján fotóztam. Lakóhelyemen nem, de máshol igen gyakori. Virággal szépen díszlik.

Fehérpettyes álcsüngő lepkét (Amata phegea) rendszeresen látok a túrákon. Elég sok anyagot átnéztem a határozáshoz, az éjjeli lepkék között kellett volna keresnem. Köszönöm Comad olvtárs segítségét a határozásban.

Részlet a Holt Sebes-Körösről.

Az öreg Stirlitzhez hasonlóan ráérősen filóztam a meder alján lévő és mozgó tapancsnyom rajzolaton. Elismerem, eltelt némi idő, mire leesett, hogy a molnárka, másnéven vízi poloska (Hydrometre lacustris) árnyéka:) További időt igényelt, mire a viszonylag sima víz, manuálfókusz, talajtorna hármasából kijött valami értékelhető.

A tévécsatornák és "nagy képeskönyvek" kiváló fotókat hoznak az élővilágról. Az a veszélye a látványos képeknek, hogy a járatlan érdeklődő ugyanazt keresi a kirándulásokon és csalódás, amikor lényegében nem találja. A valóság más, de legalább ugyanolyan értékes. Ez a védett atalanta lepke (Vanessa atalanta) már része a természet örökös és küzdelmes körforgásának, ezért hozom a tépett, megharcolt példány fotóját.

Sárréti kirándulás 2.

Nádas, bokros, korábban vizes réten képeltem a kecskerutát (Galega officinalis).

Ugyanitt találtuk a borzas füzikét (Epilobium hirsutum). Elég gyakori gyógynövény, de mint annyi esetben, csak most figyeltem fel rá. És közelebbről megnézve, igen szép.

Varjúmák (Hibiscus trionum), az egyik dűlőúton fotóztam.

A korcs nőszirom (Iris spuria) jeles és védett szépsége a tájnak. Elvirágzott, de feltétlen naplózom.

Forgalmas autóút mellett vettük észre a kék szamárkenyeret (Echinops ruthenicus). Magas, szép és védett növény. Jópár példányt találtunk borzas füzikék és aggófüvek társaságában.

"Ott tenyészik a bús árvalyányhaj, / S kék virága a szamárkenyérnek, / Hűs tövéhez a déli nap hevében, / Megpihenni tarka gyíkok térnek." Petőfi 22 évesen tudta, pár éve már én is ismerem. Igaz, már jócskán elmúltam 22:)