Újabb kardosok

Növénytudó mentorom javaslatára egy megyeszékhelyhez közeli erdőt néztünk át amolyan "hátha találunk valamit" alapon. És lőn, egymástól távolabb eső foltokban jó kis kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) állományra bukkantunk:)

Az édeslevelű csüdfüvet (Astragalus glycyphyllos) és népi nevét, hogy héjaköröm kép nélkül naplózom. A mocsári vagy heverő iszapfűről (Lindernia procumbens) viszont van egy gyenge kép.

A fésűscsápú korhadékmolyt (Euplocamus anthracinalis) Jasius olv- és szaktárs határozta meg a lepkésztopikban. Magamtól tuti, hogy nem találtam volna meg, óriási köszönet Jasiusnak.

És van még egy nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), méghozzá a nőstény. A fotózás után biztonságosabb helyre vittem.

További megfigyelt fajok: közönséges orbáncfű, a bársonyos levelű lómenta, csilláros és fekete ökörfarkkóró, fekete nadálytő.

Börzsönyi csúcstúra 2/2+

A blogger korlátozza az egy bejegyzéshez írható címkék hosszát, ezért, illetve a kereshetőség kedvéért ide címkézem az előző bejegyzés fajlistájának második részét.

Bélmegyer

Szombaton botanikust csábítottam:), így szakértő vezetéssel 5ödmagammal vágtam neki a Bélmegyeri erdőspusztának. A megye egyik legértékesebb területe, természetesen törvényi oltalommal. A képek szombaton, borus időben, szűk fényeknél, alapobjektívvel készültek (amivel nagyon elégedett vagyok:). Ezúton is köszönöm K.É. szakszerű, türelmes vezetését és utitársaim jótársaságát:) Egy zsombékos réten jött szembe a Terebélyes harangvirág (Campanula patula).

Ha nyárelő és tölgyes, akkor szarvasbogarak, Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus).

Aszatszerű, igen látványos növény a Bókoló bogáncs (Carduus nutans).

Bimbók a szöszös ökörfarkkóróról (Verbascum phlomoides).

Egy (még) ismeretlen ugróművész.

A következő növény itt van körülöttünk, én eddig elmentem mellette. Nagy bakszakáll (Tragopogon dubius). Megismerkedtünk.

Őszi puszta 1.

Régen látott Lajos komámmal indultunk útnak Apátyi pusztára egyszerűen nézgelődni és fotózni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, szívünk csücske a hely, hiszen kölök korunkban és középiskolás éveinkben sokat csavarogtunk errefelé. Lajos a hely középkori és azelőtti történelmében jártas, én talán az élővilágot ismerem kicsivel jobban. És van még valami (kimondhatatlan), amit a "géniusz lóci" is csupán jelezni képes:-) A falu határában sikerült egy pacsirtát megörökíteni.

A sziken állandó kísérőnk volt a sóvirág, talán a puszta jelképe is lehetne. (Magyar sóvirág, limonium gmelini, az ürmös puszták szikespuszták gyakori növénye.)

Igen, a messzibe, szabad szemmel alig láthatóan a Szabadkígyósi Wenckheim kastély sejlik, mi azért nagyjából tudtuk, mikor és merre keressük:) (A fotó telével készült.)

A másik oldalon az őszi puszta a maga apróságaival. (Utólagos kiegészítés: gyujtoványfüvet, linaria vulgaris-t fotóztam. Köszönöm Bőhm É. I. segítségét!)

Aztán egyik szikpadkán...

...érdekes dolgot láttunk. Viszonylag kis területen elég sok szarvasbogár ollót és kitindarabot. A fotó kedvéért összéb gerebléztük valamennyire. A helyszíni ötletünk ragadozó madár volt, amit mások is megerősítettek. A pontosítás folyamatban. Itt a kép:

Az erdős részeken szépen kéklik a kökény, jó termés ígérkezik. Nézgelődés közben igen közelre bejött egy poszátaféle. Sajnos mire tiszta látószöget találtam a fotózáshoz, addigra elment. A puszta szép, laikusnak is akad látnivaló, a fotózással együtt jól éreztük magunkat. Az utolsó három képet Lajos koma készítette, ugyancsak tükrös vázzal, köszönöm hozzájárulását a felhasználáshoz:-)! (Cserébe lehet, hogy kiteszem címkébe... - hehe:)