Régen látott Lajos komámmal indultunk útnak Apátyi pusztára egyszerűen nézgelődni és fotózni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, szívünk csücske a hely, hiszen kölök korunkban és középiskolás éveinkben sokat csavarogtunk errefelé. Lajos a hely középkori és azelőtti történelmében jártas, én talán az élővilágot ismerem kicsivel jobban. És van még valami (kimondhatatlan), amit a "géniusz lóci" is csupán jelezni képes:-)
A falu határában sikerült egy pacsirtát megörökíteni.
A sziken állandó kísérőnk volt a sóvirág, talán a puszta jelképe is lehetne. (Magyar sóvirág, limonium gmelini, az ürmös puszták szikespuszták gyakori növénye.)
Igen, a messzibe, szabad szemmel alig láthatóan a Szabadkígyósi Wenckheim kastély sejlik, mi azért nagyjából tudtuk, mikor és merre keressük:) (A fotó telével készült.)
A másik oldalon az őszi puszta a maga apróságaival. (Utólagos kiegészítés: gyujtoványfüvet, linaria vulgaris-t fotóztam. Köszönöm Bőhm É. I. segítségét!)
Aztán egyik szikpadkán...
...érdekes dolgot láttunk. Viszonylag kis területen elég sok szarvasbogár ollót és kitindarabot. A fotó kedvéért összéb gerebléztük valamennyire. A helyszíni ötletünk ragadozó madár volt, amit mások is megerősítettek. A pontosítás folyamatban. Itt a kép:
Az erdős részeken szépen kéklik a kökény, jó termés ígérkezik. Nézgelődés közben igen közelre bejött egy poszátaféle. Sajnos mire tiszta látószöget találtam a fotózáshoz, addigra elment. A puszta szép, laikusnak is akad látnivaló, a fotózással együtt jól éreztük magunkat.
Az utolsó három képet Lajos koma készítette, ugyancsak tükrös vázzal, köszönöm hozzájárulását a felhasználáshoz:-)! (Cserébe lehet, hogy kiteszem címkébe... - hehe:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése