Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.

A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,

külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és

a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.

A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.

Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).

A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).

Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.

Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.

Tőserdei madarászat

Május utolsó délutánján baráti társasággal Tőserdőn túráztunk és madaraztunk. A holtágtól indultunk.

Egy mocsaras, mostanság is könnyen víz alá kerülő rész felé kanyarodtam. Két éve randa gyalogakácos volt a területen, most próbálja a Nemzeti Park természetközelivé helyre állítani. Talán 1 percre és egyetlen lövés erejéig találkoztam a zöld gyíkkal (Lacerta viridis); a blogon új faj:) Országunk legnagyobb gyíkfaja, természetesen védett. A torokrészi (kobalt)kék folt azt mutatja, hogy nászidőben vannak, ő pedig hím állat.

Ugyanitt fotóztam fakó kéneslepkét (Colias hyale).

Réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a "közönséges" mocsári legelőről.

Egy rozoga lesről kukucskáltunk a vízimadarak közé, nagyszerű madarászat volt. Láttunk üstökös gémet (Ardeola ralloides), bukókat, vöcsköket, hattyúkat és még legalább féltucat vízimadarat. Spektíveztünk, távcsöveztünk ezerrel. Óvatlanok voltunk, így a part széléről nyári lúd (Anser anser) családot riasztottunk fel.

Vörös gém (Ardea purpurea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) fehér tündérrózsákkal (Nymphaea alba).

Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) a parti susnyából.

Pihenésként söröztünk, kávéztunk, lazáztunk. Némi kitérővel szétnéztünk a holtág másik részén. Visszafelé búzavirágoztunk, de azt a következő posztban naplózom.

Végtelen vízi világ 2.

A csónaktúrán megfigyelt állatfajok képeit naplózom. Az üstökösgém (Ardeola ralloides) még a hivatásos madarász számára is jó faj, hát még nekünk, lelkeseknek:)

Szép jelenet a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) família mozgása.

Az 'ötmadaras' kép még gyengébb lett, cserébe itt vannak a testvérek.

Bakcsókat (Nycticorax nycticorax) ugyancsak szépen láttunk.

Szürkegém (Ardea cinerea) fékezés közben.

Szólnak érvek amellett, hogy ez egy fattyúszerkő fióka.

A sárga vagy sárgalábú szitakötő (Gomphus flavipes) a folyami szitakötők családjába tartozik és védett. A meghatározást túravezetőnknek köszönhetem.

Apró üzenet arról, hogy mint mindig, a vízpartra is kellenek a fák: nagy kócsag (Egretta alba) figyel, körülötte még vagy 5-6 madárfaj a lombozatban.

Zárásként madaras tájkép: kormoránok (Phalacrocorax carbo) jellegzetes látványa.

Ismét nagy élmény volt, visszamennénk, igyekszünk.

Hortobágy

Régi terv teljesült egy baráti és némileg rendhagyó hortobágyi csavargással.

Szép számmal láttunk gémféléket, közülük a legjobb meglepetés az üstkösgém (Ardeola ralloides).

Egy szürkegém a csatorna parton...

...és egy másik a nádból.

Elcsíptünk egy fészekhagyós etetést; füsti fecske (Hirundo rustica). (A képen vágtam valamennyit, de pici ügyességgel lehetett volna még jobbat lőni...).

Ő az egyik fióka.

Egy szép találkozás.

Meg egy bivalyportré. Muuu:)

Üstökös

Ezen a szombaton, hajnali 5-től az MME-vel madarásztam, illetve segédkeztem a gyűrűzésben. Elvégeztük a munka nagyját, aztán kávéztunk, söröztünk, beszélgettünk a madarakról meg minden féléről, pestiesen szólva jól elvoltunk. Aztán jövet-menet valami szokatlant észleltem. A szomszéd tanyánál, ahol a tyúkok kapirgálnak (igen, a trágyadombon) érdekes habitusú madár mozog. Szabad szemmel kiszámoltam, hogy ez nem tyúk és nem kakas. Innét már adrenalin:) Igen jó fajt találtam, selyemgémet vagy hivatalos nevén üstökös gémet sikerült fotózni. A képen felnőtt, gyűrű nélküli madár látható. Egyébként izgalmas kétségeket éltem át, amíg szereltem és terveztem. Mutatkozott némi esély arra, hogy tyúkokkal együtt fotózzam a gémet - elképzeltem és nagyon tetszett:-) És elképzeltem, hogy amíg várom a kompozíciót, tehát, hogy a tyúkok közelebb merészkedjenek, a gém lelécel - elképzeltem és nem tetszett... Gyanítom, itt már tudott rólam és a jellemrajzomat próbálta összekalapálni... Tehát a gémet választottam, 2-3 méterenként, ahogy közeledtem, fotóztam. Ezen a képen már a madár észlelte a kíváncsi fotóst és kellő szigorúsággal vigyázott a három lépés, khm "harminchárom + genya fotós" távolságra. És miután helyezkedésemmel kiszorítottam a finomságok közeléből, másodperceken belül elröppent.