Ősz a Csanádi pusztákon 2.

Érdekes és ritka faj a kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata).

Ez a borkóró a közönséges (Thalictrum minus), számomra bennszülött fajnak tűnik, száraz, eredetihez közeli állapotú száraz pusztákon találtam meg.

A vesszős füzény (Lythrum virgatum) honos nálunk; kisebb termetű, 40-50cm magas. Szereti a vizes környezetet. A száraz pusztán elég kopottan virított.

Legyen egy tájkép. Ezen a részen bóklászni, hallgatni a szellő suttogását, kisebb időutazás. Meditációra, mélázásra, emlékezésre késztet:)

Tejoltó galaj (Galium verum), egykor gyakran használt gyógynövényünk.

Szeptember végén szépen színesedik.

Közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus); ehető és gyógynövény. Hasonlít a pitypanghoz, de attól jóval később nyílik.

Érdekes pillangós növény a hólyagos csűdfű, népi nevén héjaköröm (Astragalus cicer), méternyire is elkúszik. Ősz lévén, fekete terméseivel találtam. Orvosi segítséggel immunerősítő gyógynövény.

Közönséges boglárka(lepke) (Polyommatus icarus) őszirózsán .

Újra festő zsoltina (Serratula tinctoria), itt őszirózsával. A megye északi pusztái után most a déli részről posztolom.

Macskafarkú veronika (Veronica spicata) utolsó virágaival.

A végére egy invázív gyomnövény Kínából, a sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti). (A Kr. e. IV. században élt Theophrasztoszt sokan a botanika atyjának tartják.)
Bár ehető növény, de elszívja a vizet és a tápanyagot környezetétől.

A terület szárazon, az egyre kevesebb víz ellenére is kellően fajgazdag, minden évszakban vissza kellene menni fotózni. Aki ezt a területet lyól megismeri, az kellően átfogó képet kap a Körös-Maros köze egykori élővilágáról.

Sárréti séta

Szeptember végén a Sárrétre, a Kis-Sárrét egyik védett területére szerveztünk ismerkedő túrát. A pallót a nemzeti park építette, hiszen eredendően vizes-mocsaras a terület.

Magyar szürkemarhákat legeltet a NP. Múltidézés a területkezelés a jelenben:)

Festő zsoltina (Serratula tinctoria), a nevéből is látszik, hogy a régi világban festésre használták, de ennek módját még a botanikus sem ismeri. Nedves vagy váltakozóan száraz réteken, gyakran tőzeges, vályogos talajon is megél, bírja az árnyékot és a napsütést; itt éppen kiszáradóban lévő mocsaras területen.

Erre a növényre még visszatérek.

Lószúnyog kapaszkodik a napsütésben. A Wikin olvastam, hogy a réti és a közönséges közötti egyik eltérés a csáp, előbbié 14, utóbbié 13 ízből áll. Nagyon penge képet kellene lőni a határozáshoz...

A nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és a

mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) jelzi, hogy valóban vizes területen járunk.

Az alföldi szitakötő (Sympetrum sanguinem) szintén a kisebb vizekhez kötődik.

A zümit először zengőlégynek gondoltam, van is vagy négyezerötszáz faja. A csíkos torra fórumtársam hívta fel a figyelmet, kaptam is tippet a határozásra, legalábbis többszáz faj közül válogathatok:)

A szántóföldek felé vezet az átjáró, galagonya adja a kapufélfát.

Legalább 4 példány tüvisszúrót (Lanius collurio) láttunk.

A "világvégi" táj hangulata.....

Visszaúton ránéztünk még egy vizes élőhelyre, de komolyabb lövés nem esett.

Növényes érdekességek

Hosszú gondolkodás után külön posztban és kicsit bővebben hozom a geszti kirándulás természeti megfigyeléseit. Kisvirágú füzike (Epilobium angustifolium):

Igazi ritkaság a naspolya. Jelzi, hogy egy Geszthez tartozó, de attól igen távol eső területen járunk. Gyümölcsös kertek voltak itt valamikor; őshonos fajtákat lehetne gyűjteni. Még.

Diófára felfutott szőlő, pazar mézes ízekkel.

Vadkomló, az utóbbi utak kedves kísérője.

Réti aggófű (Senecio aquaticus ssp. barbareifolius)

Egy klassz lápréti faj a festő zsoltina (Serratula tinctoria).

Ellenfényben.

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara L.) az őszi tölgyesben.

Kövér aggófű (Senecio doria) az egyik réten.

Köszönöm K.E. társaságát és segítségét!