Áprilisi madarak 3.

Mindig lázadok (csak úgy magamban...) a hajnali 3-4 órás ébredés miatt, de ritkán bánom meg:) Most is a madarászat... A kikapcsolódás mellett egy apró ötlettel újra sikerült leképelni a törpegémet (pocgém, Ixobrychus minutus), hím és 'koros'.

Egy örvös galambot is találtunk a fűben, a faj miatt hozom.

A végére egy 'ősmagyar' röfi. Miután naplót írok, ezért rögzítem a wikipediáról: a mangalica (régebbi nevein törökfajta, rátz, mangaritza) a 18. században jutott el hozzánk és terjedt el viszonylag gyorsan. Amúgy fincsi. Minél ridegebb, annál inkább:)

Bamba törpegém

A jó időre való tekintettel szombaton újfent rávettem magam a hajnalozásra. Szeged határában kipróbáltam a még át nem adott elkerülőt (jelentős rövidítés:), így feldobottan érkeztem a nádba. Nyoma sem volt a csütörtöki páráknak és hidegnek, de széllel a cserkelős fotózásnak is lőttek. Szépen madarászgattunk, kávézgattunk. Aztán Gyuri ügyes ötletével törpegémet (Ixobrychus minutus) képeltünk. Szerencsére éles volt a váz és én is elhittem, hogy érdemes megpróbálni:)

Később az egyik gyerkőc gőtét talált, azonosítása folyamatban. *Az Ismeretlen kommentelőnek köszönhetően rögzítem, hogy  tarajos gőtét (Triturus cristatus) nézegettünk. Kavicsokkal és hínárral tálaltuk egy gyors fotózásra.

Rövid szabadság

Két napra kijutottam a Fehér-tóra madarászni és fotózni. Volt pár órányi megalázó harcom a bürökráciával, de ha ezt levonom, akkor az idei év legjobb kikapcsolódása sikeredett. Hajnali képek:

Európa legkisebb gémféléje gyakori faj errefelé, de nem könnyű meglesni. Törpegém (pocgém; Ixobrychus minutus) akadt a hálóba.

A magyar természetvédelem címermadara a nagy kócsag, régies nevén nemes kócsag (Egretta alba). Őt sodorta bajba a magyar férfihiúság, az első magyar természetvédelmi őr miattuk állt szolgálatba a Kisbalatonon úgy száz évvel ezelőtt.

Napközben nagy a meleg, ember és állat -ha teheti- pihen. Én sem voltam kivétel, a békákat lényegében a hideg söröm mellől fotóztam:)

A kora délutáni órákban elég sokat lógtam a nádban. Az "öreg" bakcsót (Nycticorax nycticorax) nem nehéz közelebbről lefotózni, mondjuk a komponálás ettől még nehéz...

A fiatal madár (ez is bakcsó) cserkelési jutalom, éppen a kézifékes fordulót gyakorolta előttem három méterrel:)

Láb áztatás és lazulás közben bőven akadt látnivaló. Ez egy (emeletes) molnárka Hydrometre lacustris L.).

A végére egy naplementés röpkép.

Legalább húsz madárfaj, kéttucatnyi másféle érdekesség, közös főzés, izgalmas fények és fotózások, csendek és beszélgetések, szolíd sörözések, kiváló muzsikák. Mi kell még? Hát némi szabad idő:)