2010. augusztus 11., szerda

Rövid szabadság

Két napra kijutottam a Fehér-tóra madarászni és fotózni. Volt pár órányi megalázó harcom a bürökráciával, de ha ezt levonom, akkor az idei év legjobb kikapcsolódása sikeredett. Hajnali képek:

Európa legkisebb gémféléje gyakori faj errefelé, de nem könnyű meglesni. Törpegém (pocgém; Ixobrychus minutus) akadt a hálóba.

A magyar természetvédelem címermadara a nagy kócsag, régies nevén nemes kócsag (Egretta alba). Őt sodorta bajba a magyar férfihiúság, az első magyar természetvédelmi őr miattuk állt szolgálatba a Kisbalatonon úgy száz évvel ezelőtt.

Napközben nagy a meleg, ember és állat -ha teheti- pihen. Én sem voltam kivétel, a békákat lényegében a hideg söröm mellől fotóztam:)

A kora délutáni órákban elég sokat lógtam a nádban. Az "öreg" bakcsót (Nycticorax nycticorax) nem nehéz közelebbről lefotózni, mondjuk a komponálás ettől még nehéz...

A fiatal madár (ez is bakcsó) cserkelési jutalom, éppen a kézifékes fordulót gyakorolta előttem három méterrel:)

Láb áztatás és lazulás közben bőven akadt látnivaló. Ez egy (emeletes) molnárka Hydrometre lacustris L.).

A végére egy naplementés röpkép.

Legalább húsz madárfaj, kéttucatnyi másféle érdekesség, közös főzés, izgalmas fények és fotózások, csendek és beszélgetések, szolíd sörözések, kiváló muzsikák. Mi kell még? Hát némi szabad idő:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése