Folytatódik a vendéglátás

A tél és a hó kitartott március közepén, volt madármozgás jócskán. És miután ritkulnak az ilyen időszakok, néhány nem túl jó képet is naplózok. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) rendszeresen látogatták az etetőt.

Zöldikével és mezei verébbel együtt.

A széncinege (Parus major) viselkedése ilyen: magával viszi a szotyit és az ágak között bontja ki a magot.

Egy tojó erdei pinty (Fringilla coelebs), amit magam is ritkán látok és hajlamos vagyok összekeverni más fajokkal... Némi meglepetésre az első képem a viszonylag gyakori madárról.

Itt naplózom egy séta képeit. A kerítésoszlopok tetején...

külön világ lakik. Fejmagasságban lévén a téma, bele is feledkeztem a mohák világába... A hó alatt "zajlik az élet":-)

Próbáltam közelebbi képeket lőni.

Írtam is a mohákkal foglalkozó jóbarátnak, már meg is kaptam a választ T. Leventétől: őszmohával (Grimmia pulvinata) találkoztam.

Lombosmoha, gyakori, és azért lakik viszonylag magasan, háztetőkön, sziklákon, mert szárazságtűrő/kedvelő. A Grimmia nemzetséghez sok faj tartozik, azokat már elég nehéz szétválogatni. Németországban az év mohája 2007-ben (ezt a Wikin olvastam). Levi, köszönöm szépen:-)!

Terülj-terülj asztalka

A négyszögletű kerekerdőben (itt, a nagyváros határában) minden télen megterítünk tollas barátainknak; védett helyen, kényelmesen, eső és szélbiztosan.

Most nem csak elemózsiát vittem, hanem néhány órára kiültem leskelődni. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) egész évben velünk vannak, közelebb azonban csak Tél-apó bátorítására jönnek. Egy kékcinegével nézegetik egymást.

Nagy jövés-menés volt a környéken - mondom, erdőben vagyunk. A madarak -ahogy ezek a fenyőpintyek (Montifringilla montifringilla)- a bokrok alatt, az elszáradt és valószínűleg magjaikat elszórt növények között is keresgéltek.

A látvány szebb volt, mint a kép, de azért naplózom, mert...

végre akkor is jönnek a tengelicek, amikor gép van a kezemben.

A fotózás kedvéért a földre is szórtunk a magokból. (Akkor jó ötletnek tűnt az élességet a verébre állítani, most már nem annyira...)

Ő talán a lepattanót várja, vagy csak simán jól van... - mezei veréb (Passer montanus).

Több kép készült, és sokkal több készülhetett volna. Nagy volt a mozgás ezen a nyugodt délutánon, akadt nézegetnivaló bőven, kattintgatás nélküli is élmény volt.

Közeli séták

Valamikor novemberben terepjárós kirándulást ajánlott valaki a határban, örömmel elfogadtam.

A ragadozó madarakról még gyengébb képek készültek és nem is értek annyira hozzájuk. Meglepetésre találtunk viszont egy bíbíc (Vanellus vanellus) csapatot tizenvalahány madárral.

Végre egy tengelices (Carduelis carduelis) őszi-téli kép.

Az ablakos képeket a meggyvágóval (Coccothraustes coccothraustes) kezdem.

Végre egy elfogadható csízportré (Spinus spinus).

Újra posztolom a fenyvescinegét (Peripatus ater), folyamatosan mozog a környéken.

Az egyik hosszabb téli sétán találtam a vándorsólymot (Falco peregrinus), a fajhoz nem is kell kommentár.

Jövet-menet

Olyan képeket naplózok, amelyek jövet-menet készültek 2016-ban, a ház körül, a falu körül és egy ügyintézéshez kapcsolt sétán. Önálló poszthoz önmagukban kevesek, de így összefűzve azt jelzik, hogy sok-sok érdekes megfigyelés adódik a hétköznapokban.
Az őszapó (Aegithalos caudatus) képe életlen lett az irodámból fotózva, de a fentiek miatt naplózom.

A tájkép a közeli major ritkábban látott "túloldala".

Ugyanitt, a téli erdőben találtam a csuszkát (Sitta europea),

a vörösbegyet (Erithacus rubeola),

és a tengeliceket (Carduelis carduelis) - első képem erről a gyakori, kedves madárról. Volt vagy 60 példány a fák tetején.

A meggyvágót (Coccothraustes coccothraustes) már Szanában találtam.

Itt készültek a tájképek is.

Jómadarak

Decemberben, januárban és februárban kevés túralehetőség adódott, énekesmadarakat azonban sikerült fotózgatni. Természetesen az irodámból:) Alföldi kisváros, a főúttól maximum 100 méterre, néhány fenyő és thuja - és a madarak jövögetnek. A fények ritkán jók, és átlagos, kétrétegű ablakon keresztül fotózgatok.
A fenyvescinege (Peripatus ater) folyamatosan itt van, az 1. és a 3. kép között 3 hét telt el.

A zöldike (Carduelis chloris) rendszeres vendég, de még elfogadható képet is nehéz lőni. Egy kicsit rendhagyót naplózok.

Némi meglepetést okozott a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes). Jöhetne minden télen, de nem jön. Az 1. és a 3. kép között körülbelül 50 nap telt el, tehát rendszeresen benézett.

Érdemes figyelni a madárhangokat, a szokatlan mozgásokat, és hasznos némi csendes türelem. Elismerem, szerencsés a lakásom és az irodám fekvése:)

Február végi madármozgások nyulakkal

Tegnap elég későn ugyan, de futottam egy kört az etetőm környékén lévő élőhelyeken. Madár odakint, sem a tölgyesben, sem a víz körül, sem a nyárasban nincs. A tanya körül azonban nem rossz a helyzet. A cinkéken kívül nagy élet van feketerigóéknál, a harkályok bejönnek a faggyúra. Az ökörszemek folyamatosan mozognak, szerintünk több éves csúcson, van vörösbegy, csuszkák igen szép számban, pár zöldike.

A régen látott meggyvágóval is találkoztam. Sajnos nem az etetőn, hanem a kapunál lévő -tán- szilvafáról ugrott le, a hó és a járda találkozásánál szedegetett és nem engedett túl közelre... Ja, ökörszem. Odabentről kukkoltam, hogy milyen madár mocorog az elszáradt virágok között. Valami mozgás megrebbentette, ezért a párkányon landolt. Lemértem, 25-30 centiről szemeztünk két másodpercig:)

Frissítés: ismét beszorítottam egy rövid sétát, a nyulakat ma délután (03.03-án) fotóztam, elég szürke időben, különösebb álcázás nélkül egy közeli tanyabirtok szélén. Majdnem pacsiztunk:)

Téli ebéd

Ismét összehoztunk egy közös fotózást Müller Petivel Kisteleken, illetve csatlakozhattam hozzá:). Tíz centis hóban, szikrázó napsütésben, néhány foknyi mínuszban leskelődtünk. A várakozáson felüli jó fényviszonyokban tudatosan próbáltam mozgásban lévő madarakat fotózni. A széncinkékkel (Parus major) kezdem a sort.

A csízekkel is volt sikerélmény:

Az üresebb 10-15 percek ellenére nem unatkoztunk. Megjött harkály koma is (nagy fakopáncs, Dendrocopos major), aki villámgyors terepszemlékkel köszönt be, hogy aztán bátorságot gyűjtve jóllakjon.

Délután egy körül kezdett felhősödni, tehát a rövid záridőkért iso-t áldoztam (1600!), és persze rekeszelésről szó sem lehetett. Nagyjából háromnegyed cinkényi mélységélesség volt az optika és a madár között.

A képkivágás elég gyenge és a világos előtér megzavarta a fénymérést, de a mozdulatot jól esik felidézni:) (csíz - Carduelis spinus, szép hím)

Talán furcsa, de verebet -bár szerettem volna- nem sikerült értékelhető minőségben fotózni. A zöldikék (Carduelis chloris), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes) és a fenyőpintyek (Fringilla montifringilla) kevésbé mozogtak, a téli áttekintés kedvéért töltök fel néhány képet.