Tavaszi szél vizet áraszt 2.

Uzsonna és mélázás közben a Nagy-Bihar havas csúcsát (1849m) szemléltük, mert szinte integet:)

Néhány növényfotó, elsőnek tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

Véletlenül vettem észre a fényeket a domboldalon, ellenfényes (hát olyan-amilyen) ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) naplózok.

Erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),

vörös acsalapu, más néven nagy szattyú (Petasites hybridus),

és szártalan kankalin (Primula vulgaris). Az előző bejegyzést is ide értve legalább féltucat védett növénnyel találkoztam, úgy, hogy mezei hátizsákosként magam találtam meg őket.

A legszebb tavaszi vizek idején túráztunk, így én hosszabban elidőztem a patakoknál. Elismerem, utitársaim egyáltalán nem haragudtak:-)

Aztán egy másiknál játszottam, olyat, amilyet régen akartam. Nagy fotósokat koppintottam... Ide állvány kell, ami nálam nem volt. És azon kívül, hogy kézből képeltem a műanyag kitobjektívvel, azzal is 18mm-en, még vétettem más hibákat is. A patakcsobogás és a tiszta táj elvarázsolt. Ez lett a szoftverrel némileg megvágott végeredmény (mondjuk féltucat próbálkozásból):

Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)

A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).

Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.

Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).

A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),

és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)

Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.

Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.

Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.

Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,

a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.

A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.

Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)

és patakparton tömegesen.

A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.

Dézna vára 2/2.

Technikai jellegű kiegészítés. Az előző poszt növénycímkéinek második fele kerül ide. 

Tavaszi Bihar 1.

Régi tervem vált valósággá április végén. Fotós cimborával átgurultunk Biharba. Kizárólag fotózni és levegőzni mentünk. Lakott helyen egyedül a friss kávé miatt álltunk meg.

Az emelkedő erdei utakon leeresztett ablakból kóstoltuk a friss levegőt és figyeltük a növényzetet. A melegebb hegyoldalakon már előbújtak a virágok. Jó kis tornás bemelegítéssel kapaszkodtunk a fák közé. Az első képen ikrás fogasír (Dentaria glandulosa) és berki szellőrózsa (Anemone nemorosa).

Egy másik fogasír példány. Ezekből sokat láttunk - szépen feldíszítették a még szundikáló kopár erdőt.

A fák tövében aprócska erdei madársóskák (Oxalis acetosella) virítottak.

Ez pedig erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides).

A szellőrózsát magamtól tudom, a többi növényt túratársamtól tanultam. A következő kép átvezet bennünket a havas fenyvesekhez. Az ottani látványról a következő posztban írok.