Folytatódik a vendéglátás

A tél és a hó kitartott március közepén, volt madármozgás jócskán. És miután ritkulnak az ilyen időszakok, néhány nem túl jó képet is naplózok. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) rendszeresen látogatták az etetőt.

Zöldikével és mezei verébbel együtt.

A széncinege (Parus major) viselkedése ilyen: magával viszi a szotyit és az ágak között bontja ki a magot.

Egy tojó erdei pinty (Fringilla coelebs), amit magam is ritkán látok és hajlamos vagyok összekeverni más fajokkal... Némi meglepetésre az első képem a viszonylag gyakori madárról.

Itt naplózom egy séta képeit. A kerítésoszlopok tetején...

külön világ lakik. Fejmagasságban lévén a téma, bele is feledkeztem a mohák világába... A hó alatt "zajlik az élet":-)

Próbáltam közelebbi képeket lőni.

Írtam is a mohákkal foglalkozó jóbarátnak, már meg is kaptam a választ T. Leventétől: őszmohával (Grimmia pulvinata) találkoztam.

Lombosmoha, gyakori, és azért lakik viszonylag magasan, háztetőkön, sziklákon, mert szárazságtűrő/kedvelő. A Grimmia nemzetséghez sok faj tartozik, azokat már elég nehéz szétválogatni. Németországban az év mohája 2007-ben (ezt a Wikin olvastam). Levi, köszönöm szépen:-)!

Napfürdőzés az itatón

Amikor az ablakom alatt lévő itatóra néztem, egy pillanatra megrebbentem...

aztán rájöttem, hogy ezek a fiatal széncinegék (Parus major) ismerik a napsugarak jótékony hatását, napfürdőznek.

Mint a jó testvérek, egymás mellett...

Őcincérségének a határozása folyamatban van, "itt" találtam a ház körül.

Téli madáretetés

Kedvenc erdőmben decemberben megigazítottuk azt a madáretetőt is, amit külön a fotózáshoz kalapáltam. Fotós társammal új helyre telepítettük, fiatal tölgyesbe, ami idősebb, vegyes erdőben folytatódik. Gyenge telünk volt, óvatosan etettünk. Ahogy megérkezett a hó, kitelepültünk. Széncinege (Parus major) és a ritkább kékcinege (Cyanistes caeruleus).

A vörösbegy (Erithacus rubecula) nem jött enni, de a közelben többször felbukkant.

Sokan lenézik, mink mint lelkes amatőrök nagyon is becsüljük a mezei verebet (Passer montanus), mert hasznos munkát végeznek.

Jó változás a csuszkák (Sitta europea) nagy számú jelenléte.

Az odutelepen gyerekekkel

Május közepén felsős diákokkal néztük meg kedvenc erdőmet, ahol harmadik éve oduteleppel segítjük az élővilág gyarapodását. A képek többségét a gyerekek lőtték - nyilván elkunyerálták a fotós felszerelést, én meg nyilván odaadtam:)
A vörös tölgy (Quercus rubra) levelének szép rajzolatát csak úgy elém tolták - hát legyen.

A gyerekek kedvéért lábujjhegyen kinyitottunk néhány odut, többsége nagy örömünkre lakott. Ahogy a képen látszik, 6-8 fiókát simán felnevelnek -esetünkben- a széncinegék (Parus major).

A vadrózsa (Rosa canina; a Wiki hozza a gyepürózsa, bicskefa, ebcsipke, tüskefa népi neveket) nekem teccett meg az erdőszélen,

a cincért a gyerekek vették észre a galagonyán, kábé fejmagasságban. Simán eljöttem mellette...

A réti iszalag (Clematis integrifolia) nagyon jó faj, már igen szép példányokat láttunk, de elég sűrű helyen díszlik. Most egy ilyen képre futotta - azért naplózom.

A pettyegetett lizinka (Lysimachia punctata) a tóparton virít, pedig még csak május közepét írunk.

Ezt a kék szépséget nem ismerem, de igyekszem meghatározni.

Húszonötödmagammal is szép délelőttünk volt jó megfigyelésekkel. Az elhivatott kollégák aranyat érnek:)

Próbaüzem

A mai nap érdemben fölavattam a lessátras madáretetőt. Az első képet madár nélkül hozom, apró etetői hangulatnak.

Egy kékcinke (Parus caeruleus) mozdulat.

Nagyon megörültem csuszka komának (Sitta europaea), hátha jön máskor is.

A kávészünet után szerencsésen bővítettem az etetőt. A szokatlan portrén természetesen egy széncinege (Parus major).

Három óra után erős lehülés kezdődött, nagyon megindultak a madarak, tömegével. Gyengülő fényekben dokumentáltam, hogy a széncinke és a mezei veréb (Passer montanus) olykor megférnek egy asztalnál, ez mondjuk egy szimpla "Einstand".

Egy képen a szén- és a kékcinke, asszem szkanderozni készülnek:). (Gyenge fényeknél, ezres iso-val lőttem 15.55-kor.)

Ökörszemet többet is láttam, szóltak a rigók, a küllők meg a kisebb harkályok, mozgott a fakusz. Több dologban okosabb lettem, ötletelgetek tovább.

Téli ebéd

Ismét összehoztunk egy közös fotózást Müller Petivel Kisteleken, illetve csatlakozhattam hozzá:). Tíz centis hóban, szikrázó napsütésben, néhány foknyi mínuszban leskelődtünk. A várakozáson felüli jó fényviszonyokban tudatosan próbáltam mozgásban lévő madarakat fotózni. A széncinkékkel (Parus major) kezdem a sort.

A csízekkel is volt sikerélmény:

Az üresebb 10-15 percek ellenére nem unatkoztunk. Megjött harkály koma is (nagy fakopáncs, Dendrocopos major), aki villámgyors terepszemlékkel köszönt be, hogy aztán bátorságot gyűjtve jóllakjon.

Délután egy körül kezdett felhősödni, tehát a rövid záridőkért iso-t áldoztam (1600!), és persze rekeszelésről szó sem lehetett. Nagyjából háromnegyed cinkényi mélységélesség volt az optika és a madár között.

A képkivágás elég gyenge és a világos előtér megzavarta a fénymérést, de a mozdulatot jól esik felidézni:) (csíz - Carduelis spinus, szép hím)

Talán furcsa, de verebet -bár szerettem volna- nem sikerült értékelhető minőségben fotózni. A zöldikék (Carduelis chloris), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes) és a fenyőpintyek (Fringilla montifringilla) kevésbé mozogtak, a téli áttekintés kedvéért töltök fel néhány képet.

Terülj-terülj asztalkán

Régóta érlelődött a közös téli fotózás Müller Petivel, többszöri halasztás után végre hétfőn sikerült átgurulni Csongrádba. Már a felszerelés összekészítése is jól esett, s délelőtt alig vártam, hogy végére érjek a szegedi ügyeknek. Szikrázó napsütés, tiszta légkör, megkopott, de még elég vastag hó, ropogós mínuszok, igazi, szép téli idő várt bennünket. Ismét tucatnyi képet posztolok, ezért két meggyvágós (Coccothraustes coccothraustes) képpel csapjunk is bele:)

A madarak -tekintettel a körülményekre:)- nagyra értékelték Péter fáradozását, az előkészített eleséget, folyamatosan és nagy számban mozogtak. A legtöbben Citér népéből a széncinegék jöttek (Parus major),

...és volt valamennyi kékcinke is (Parus caeruleus). Kisebb termetűek és pörgősebbek, úgyhogy nehezebb lekapni őket. Éppen a rekeszeléssel kísérleteztem, a háttér ezért zavaros.

Ahol cinkék vannak, ott gyakorta előfordul a zöldike (Carduelis chloris) is. A hímek érett zöldes-sárga tollazata utánozhatatlan, jelzésként két kép.

Ugyancsak téli vendég, téli látvány a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), ők is szép számmal mozogtak. Ha Karácsony akkor fenyőfa, ha tél, akkor fenyőpinty:-)

Folytatódik a fincsi egy kevésbé gyakori fajjal. Költőmadarunk, fészkelőhelyén is láttam, de nagyobb számban téli vendégségbe érkezik hozzánk a csíz (Carduelis spinus). Kevésbé látványos madár, de igen jó faj:)

Miután akadt csőrére való eleség, harkály koma is rendszeresen levizitált. Ő a nagy fakopáncs (Dendrocopos major).

A fajokra és a fényekre sem lehetett panaszunk. Nekem külön öröm, hogy a vázam és a felszerelés többi része is jól teljesített, illetve a technikai előkészület rendben volt. Ismét kamatozott a józan természetjáró tudás, hiszen mínusz 10 fok körüli időben jártunk odakint. Péternek köszönöm a lehetőséget, magamnak és az olvasónak pedig hasonló jókat kívánok:-)!