Királyerdő 3/1.

(Hosszú kihagyással, fájdalmas hiányokat hordozva 2024. áprilisában folytatom a blogot.) Valahogy úgy adta a helyzet, hogy 2018. júliusában 2 autóval, 8-an vagy 9-en indultunk bóklászni és felfedezőbe a Királyerdő hegységbe.

Ahol tetszett a látvány, ott megálltunk és fotóztunk. Ez a kép sem igényelt szoftveres igazítást.

A Wikin a "Karsztbokorerdő" címszónál azt írja, hogy ennek a mészkő alapközeten kialakuló "intrazonális erdőfajta" cserjeszintjében gyakori a húsos som (Cornus mas), szinte integetett, hogy álljunk meg, és nagyon guszta.

Nagyjából itt találtuk a csomós harangvirágot (Campanula glomerata).

Mai tudásommal azt mondom, hogy a Dámosi karsztfennsík képei következnek. Elsőnek egy időutazós kép.

Ezen részen több helyen megindultunk sétálni. Arra amerre ösvényt láttunk, vagy amerre kevésbé volt meredek... Ez a kép már fentről készült.

Szártalan bábakalács (Carlina acaulis), Magyarországon védett; a Bükki Nemzeti Park címernövénye. (A Királyerdő jóval közelebb van hozzánk, mint a Bükk:)

Győztük befogadni a látványt...

...nem lehet...

Leültünk, nem is nagyon beszélgettünk, méláztunk, én meg próbáltam lefotózni.

Aztán csak gurultunk tovább. Visszatérős táj, olykor magyar szó is hangzik. A folytatás lentebb olvasható.

Újabb érdekességek a Mogyoró-hegyről

Az előző útról találtam mappányi képet, ezekből naplózok néhányat.
Laikusként azt gondoltam, hogy mindent tudunk Visegrádról és a környék történelméről. Ehhez képest komoly régészeti munkák zajlanak a Sibrik-dombon. A 2017-es képeket ugyebár 2020 telén naplózom, így már tudható, hogy a római korból bélyeges téglák, a középkorból elég sok pénzérme és persze építési emlékek sokasága került elő vagy beazonosításra.

A két harangvirágon néhány napig méláztam, és elfogadható nyomon indultam utánuk. Az első képen a kányaharangvirág (Campanula rapunculoides),

a második pedig csomós harangvirág (C. glomerata).

Úgy láccik, mégiscsak fotóztam olyan őszi kikericset, ami kicsit kilóg a sablonból.

Ugyanígy kicsit ismétlés a védett dunai szegfű (Dianthus collinus). A képek alapján tudom, hogy elég sokat találtam a útközben.

Naplózom a koloncos legyezőfüvet (Filipendula vulgaris). Régebben hurutus betegségeket kezeltek vele, tehát gyógynövény.

A következő növényről azért nem volt fogalmam, mert eddig nem találkoztunk. Botanászok segítségével tudom, hogy nagy pacsirtafűnek (Polygala major) hívják, hegyvidéki faj. Az egyik réten találtam, és a kép nem nagy látvány, nehéz is tiszta képet lőni a gyepszinten. Cserébe megint védett fajt találtam:)

Szerencsére képeltem különálló példányt. Kicsit hiányos, viszont látszanak a levelei, kicsit jobban megmutatja magát.

A Galbena patak völgyében 3/3.

A mirigyes kakascímerről (Rhynantus rumelicus) botanikus jóbarátomtól pár éve tudom, hogy a bihari hegyekből érkezett Békésbe. Most már Biharban is megfotóztam:)

Barát- vagy kőszegfű (Dianthus carthusianorum).

És jöjjenek az orchideák. Szípek, őshonosak és ahol az ember urbanizáltan beavatkozik, onnét gyorsan eltűnnek...
- bíboros kosbor (Orchis purpurea)

- gömbös kosbor (Traunsteinera globosa)

- kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)

- foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

A még ismeretlen faj csomós harangvirág (Campanula glomerata) - köszi Levente! Feljegyzem, hogy van fehér változata.

Az erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) már ismerős a határon inneni hegyekből.

Ezen a növényen elgondolkodtunk, a hozzáértők kételkedése mellett csak vörös bodzának (Sambucus racemosa) jegyzem.

Nagy baráti köszönet OZS-nak, aki megmutatta a környéket, és köszönet illeti EF-t és kedves nejét a határozáshoz nyújtott segítségért.
A képek valamilyenek, de a táj és az élővilág gazdagsága gyönyörű:), az élmény megfizethetetlen.