Közeli séták

Valamikor novemberben terepjárós kirándulást ajánlott valaki a határban, örömmel elfogadtam.

A ragadozó madarakról még gyengébb képek készültek és nem is értek annyira hozzájuk. Meglepetésre találtunk viszont egy bíbíc (Vanellus vanellus) csapatot tizenvalahány madárral.

Végre egy tengelices (Carduelis carduelis) őszi-téli kép.

Az ablakos képeket a meggyvágóval (Coccothraustes coccothraustes) kezdem.

Végre egy elfogadható csízportré (Spinus spinus).

Újra posztolom a fenyvescinegét (Peripatus ater), folyamatosan mozog a környéken.

Az egyik hosszabb téli sétán találtam a vándorsólymot (Falco peregrinus), a fajhoz nem is kell kommentár.

La Manche (3)

Távolban a jó öreg Európa:), avagy egynapos kirándulást tettünk a Csatornához. Itt tudatosodott bennem, hogy földrajzi értelemben elhagytam a "gyönyörű nőt"*. Először jártam tengernél fényképezőgéppel, először úgy, hogy jutott idő nézelődni, bóklászni.
Apálykor jó lemenni a vízhez. A szakasz tiszta, emberi szemetet talán nem is láttunk. Ilyenkor láthatóvá válik a sok-sok kisebb-nagyobb ér, csatorna, ahol mozog a tengervíz.

Hűvös, felhős, szeles időben érkeztünk...,

de gyorsan melegedett az idő és meglepően benépesült a part. Ez már a dagály, s miután úszásra nem készültünk, igencsak figyelni kellett. Komámnak köszönhetően megúsztuk:)

A parton, a dűnék oldalában tettünk néhány kilométeres sétát, miközben nagyon szép jeleneteket fotóztam. Az a viszonylag magas fűféle homoknád (Ammophila arenaria), nemcsak megél a homokon, hanem telepítik is a homok megkötésére.

Őt nem sikerült még azonosítani,

a sóvirág (Limonium gmellini) viszont kedvenc szikes, azaz sós pusztáinkat idézte. A szik és a sós összefüggés "le is esett", "okosan és bölcsen" bólogattunk és örültünk, mert ugyanazt a pusztát juttatta eszünkbe, ahol kölökként sokat jártunk.

A következő növényeken már ötletelgettem pár napot... Kis ezerjófű (Centaurium erythraea), s ha jó a határozás, akkor ez itthon is előforduló gyógynövény, nem is akármilyen.

Ez a szúrós növény tengerparti iringó (Eryngium maritimum), megjegyezhető az angol neve: see holly.

A másik, kedvenc pusztánkra emlékeztető élőlény, nekem ugyan olyan kedves, mint a sóvirág, a bíbic (Vanellus vanellus).

Itt éreztem igazán, hogy szabadságolok. Jobban kinyílt a horizont, mint a síkságon. Nagyon király volt.
*Varga Miklós: Európa; West wittering.

Belvizek madarai

Március végén közösségi programot próbáltunk előkészíteni Alpáron. Az utolsó pillanatban a jelentkezők nagyobb része kiszállt a terepszemlés kirándulásból, így csalódottan indultam útnak néhány bátrabb fiatallal. Először Csongrád megyében néztünk meg egy eldugott, de elég nagy tavat.

Madarat bőven láttunk, de megörökíteni a mezei verebet (Passer montanus) sikerült. A fajnak örvendek, a képet megbecsülöm:)

Ez már Alpár a Templom-dombbal. A helyet a bronzkor óta lakják, első írásos emléke 1075-ös.

Csodálatos kilátás a szomszédos Vár-dombról a védett Alpári-rétre.

Visszaúton több helyen megálltunk madármegfigyelésre. A darvak szokott módon a kövesút közelében legelésztek.

Egy hozzánk még közelebbi belvizes helyen gázlómadarakban gyönyörködtünk. A kézi távcsövek karnyújtásnyira elénk hozták a madarakat, ahogy a telével készült képeken is legfeljebb esztétikai okokból vágtam. Nagy goda (Limosa limosa):

A vetésből pajzsos cankó (Philomachus pugnax) figyel.

Az út másik oldalán remek csoportkép. A háttérben bíbic (Vanellus vanellus), az előtérben füstös- (Tringa erythropus) és pajzsos cankók.

És a megunhatatlan karcsú gólyatöcsök (Himantopus himantopus).

A közösségi programból nem lett semmi, az emberi csalódás miatt nehezen is indultam útnak, aztán mégis jó élmény kerekedett a kirándulásból. A cankók világában Tokody Béla segített eligazodni, ezúton is köszönöm. Szintén köszönet illeti ifjú útitársaim alkotó részvételét és türelmét:)

Bivalyos tájgyógyítás

Augusztus végén, esőbe hajló napon a csipet-csapattal Csongrádban túráztunk, fotózgattunk. Előbb halastavak között tettünk egy kört. Mocsári teknős (Emys orbicularis) üres tojásai a tó közelében. Egyetlen őshonos teknőcünk, aminek állományát a behurcolt és kidobott vörösfülűek könnyen tönkre vághatják.

Többször figyeltünk kanalasgémeket (Platalea leucordis), Békésben ritkán találkozunk velük.

A fűzfák lombozatában énekeseket skubiztam. A kis poszáta (Sylvia curruca) színeit szoftverrel hoztam vissza.

Tájkép a területről.

A nyílt túrán voltunk vagy negyvenen. A gazdag élővilág megfigyelése szájmenéssel küszködő emberekkel korlátozottan lehetséges. Azért így is tetszett:)
Innét átgurultunk egy szikes-tavas élőhelyre, ami tízen éve még elmocsarasodott dágvány volt. És akkor egy bátor és elkötelezett ember bivalyokat hozatott a területre. Ezeket az állatokat eleink nagy számban tartották, mert olyan helyeken is megélt és hasznot hozott, ahol más nem, és ahol a gépesített világ is kudarcot vallott. Ez az ember azért is volt bátor, mert vállalta a pályázati bürokrácia lélektelen útvesztőit - megsüvegeljük ismeretlenül is. A projekt minden forintot megért.
A házibivaly (Bos bubalus domesticus) remekül érzi magát a területen.

Ahogy tisztítja a területet, úgy gazdagszik a terület élővilága; itt bíbiccel (Vanellus vanellus),

itt pedig gólyatöccsel (Himantopus himantopus) legelészik.

A fotóhatóság határán fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Spektívvel és távcsövekkel nézelődtünk, mindenkinek jutott látvány. Ő fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),

itt pedig egy csoport kanalas; egy nagyobb csapat részlete.

Gémes csoportkép az élőhely belső részéről.

Közelebbi képet sikerült lőni egy kis kócsagról (Egretta garzetta)

és egy gólyatöcsről.

Bőven volt még megfigyelés: szárcsák, récék, szürkegémek, nagykócsagok, barázdabillegető (Motacilla alba), selyemgém! (Ardeola ralloides).
Szürkés időben remek napunk volt. Ráadásként sikerült a társaságnak megmutatni egy elég jó léptékű példás példát a természetvédelemről.
Ebben a posztban is akadnak fokozattan védett fajok, ráadásul természetes vagy természetközeli élőhelyükön figyeltük meg. Bőven ér annyit, mint a tudományosnak mondott tévécsatornák sokpénzből forgatott filmjei.

Bíbic gyerek

Idősebb kertész (és egyben rendszeres túratársam) hívott ki a határba, arra a földre, ahol gazdálkodik. Mindjárt mutatom, hogy miért. Ezen a képen egy védett madár fészke látható tojásokkal.

A fészek a 2 keréknyom között van, látják már, hogy hol? A negyedik száraz kóró után.

Nagyon aprólékosan át kell nézni a területet. Itt a fészek. A gazda tudja, tudta, mert ismeri a területét, hogy bíbic (Vanellus vanellus) készítette.

Rövid fotózás után jártam egyet a területen. Találtam például bogáncslepkét (Vanessa cardui), ami azért érdekes, mert vándorlepke. Csak a Földközi-tengernél képes áttelelni, azaz minden tavasszal innét indulnak és eljutnak egészen Izlandig, hozzánk nagyjából áprilisban.

Egy tájkép pipaccsal, a háttérben megművelt szántófölddel.

A csatornában hínáros víziboglárkát (Ranunculus trichophyllus) találtam. Ha véletlen az "úszó" változat lenne, akkor javítom.

A szomszéd parcellában sárga billenccsel (Motacilla flava) barátkoztam, elég közel kerültünk egymáshoz:)

Jót beszélgettem a családtagokkal és a gazdával. Azzal köszöntünk el, hogy meg kellene próbálni valahogy vigyázni a költésre. A gazda végül műanyag flakonokkal jelölte meg a fészek helyzetét, amit azután könnyebb volt időben kikerülni.
Pár nap múlva tértem vissza, mert kikelt 2 fióka, és viszonylag gyorsan leléptek. Csupán néhány méterre volt a fészektől, mégis elég nehezen, 10-15 perc kereséssel találtam meg az egyiket. Szépen beleolvad a növényzetbe. Nagy telével, zavarás nélkül készítettem róla néhány képet.

Az elszabadult házi kedvencektől kezdve a mindenevő és ragadozó madarakig nagyon sok ellensége van a földön fészkelő madaraknak. Nagy dolog, hogy a gazda odafigyelt a fészekaljra, minimálisra csökkentette a zavarást, vállalt bizonyos kényelmetlenségeket és ennek köszönhetően 2 fióka kikelt. Éjjen, éjjen:)