A napos Albionban, a Temze (1)

Jóbaráti meghívásra minden eddiginél messzebb, a ködösnek nevezett Albionba utazhattam. A 2016-os utazás sok-sok élményét naplózom a következő posztokban.
Életemben először repültem. Elismerem, nagyobb élmény volt, mint ahogy vártam:)

Sokaknak szokatlan, de szándékosan kihagytam a klasszikus látnivalókat, London belvárosát 'egyazegyben' kihagytam. Egyrészt nem is vagyok nagyon múzeumos, másrészt nem hiányzik a nagy tömeg, harmadrészt rengeteg kép és film készült az emblematikus építményekről. Egy pub-ba természetesen elmentünk sörözni:).
Első sétánk a Temze nyugati(bb) szakaszára vezetett.

Ezekről a lakóhajókról lesz még szó és kép.

Ezek az apróságok nagyon teccenek, talán jégmadár.

És ha már természetbenfotózás, akkor a Temze madarai közül néhány. A nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca) népszerű díszmadárként került Angliába. Jól el is szaporodott...

Az eddig nem ismert fajok közül az apácalúd (Branta leucopsis) az érdekesebb látványra és életmódra. Elvileg nyaralni húzódik le a Temzére, de annyira jól érzi magát, hogy szerintem költ is. Téli kóborlóként fordul elő nálunk, így védett.

A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) természetesen itthonról ismerős; dokumentként marad ez a vágatlan, alig valami kép.

A szürke gémet (Ardea cinerea) azért naplózom, mert ő tényleg a folyóból él, nem pedig az emberi maradékból. És ha a folyóparton vadászik, akkor a folyóban van hal, tehát valamilyen minőséget elér a víz; Európa egyik legnagyobb városában járunk.

Fotóztam még bütykös hattyút, csókát, sirályokat, de ezek 'kint' is, nálunk is gyakoriak.

Bivalyos tájgyógyítás

Augusztus végén, esőbe hajló napon a csipet-csapattal Csongrádban túráztunk, fotózgattunk. Előbb halastavak között tettünk egy kört. Mocsári teknős (Emys orbicularis) üres tojásai a tó közelében. Egyetlen őshonos teknőcünk, aminek állományát a behurcolt és kidobott vörösfülűek könnyen tönkre vághatják.

Többször figyeltünk kanalasgémeket (Platalea leucordis), Békésben ritkán találkozunk velük.

A fűzfák lombozatában énekeseket skubiztam. A kis poszáta (Sylvia curruca) színeit szoftverrel hoztam vissza.

Tájkép a területről.

A nyílt túrán voltunk vagy negyvenen. A gazdag élővilág megfigyelése szájmenéssel küszködő emberekkel korlátozottan lehetséges. Azért így is tetszett:)
Innét átgurultunk egy szikes-tavas élőhelyre, ami tízen éve még elmocsarasodott dágvány volt. És akkor egy bátor és elkötelezett ember bivalyokat hozatott a területre. Ezeket az állatokat eleink nagy számban tartották, mert olyan helyeken is megélt és hasznot hozott, ahol más nem, és ahol a gépesített világ is kudarcot vallott. Ez az ember azért is volt bátor, mert vállalta a pályázati bürokrácia lélektelen útvesztőit - megsüvegeljük ismeretlenül is. A projekt minden forintot megért.
A házibivaly (Bos bubalus domesticus) remekül érzi magát a területen.

Ahogy tisztítja a területet, úgy gazdagszik a terület élővilága; itt bíbiccel (Vanellus vanellus),

itt pedig gólyatöccsel (Himantopus himantopus) legelészik.

A fotóhatóság határán fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Spektívvel és távcsövekkel nézelődtünk, mindenkinek jutott látvány. Ő fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),

itt pedig egy csoport kanalas; egy nagyobb csapat részlete.

Gémes csoportkép az élőhely belső részéről.

Közelebbi képet sikerült lőni egy kis kócsagról (Egretta garzetta)

és egy gólyatöcsről.

Bőven volt még megfigyelés: szárcsák, récék, szürkegémek, nagykócsagok, barázdabillegető (Motacilla alba), selyemgém! (Ardeola ralloides).
Szürkés időben remek napunk volt. Ráadásként sikerült a társaságnak megmutatni egy elég jó léptékű példás példát a természetvédelemről.
Ebben a posztban is akadnak fokozattan védett fajok, ráadásul természetes vagy természetközeli élőhelyükön figyeltük meg. Bőven ér annyit, mint a tudományosnak mondott tévécsatornák sokpénzből forgatott filmjei.

Fehér-tó, madarászat

Madárgyűrűzésen jártunk a baráti társasággal 2015. júliusában a Szegedi Fehér-tónál. A kutatóház a tóhoz közel esik, így érdemes figyelni a természet eseményeit.
Valamelyik halőr riasztotta meg a vörös gémeket (Ardea purpurea).

Az egyik madár jó irányba kanyarodott:) Majdnem teljes a kép, tehát minden éber érdeklődő hasonló látványban gyönyörködhetett.

A nádban leskelődve jónéhány további fajt megfigyeltünk, de csak kettőről van értékelhető kép (kb. 50%-os vágással). Az első egy fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),

a második egy ritkább faj, a cigányréce (Aythya nyroca).

Nyilván korán kelünk, álmosak vagyunk, a nád vág meg szúr, később pedig a meleg megszorul a nádban, és különben is figyelni kell minden lépésre. Ebben az agyon digitális világban nagyon kellenek az ilyen napok, még több kellene. Egyrészt jó kis kikapcsolódás, másrészt hogy el ne szakadjunk attól a világtól, amivel igazából összetartozunk.

Végtelen vízi világ 2.

A csónaktúrán megfigyelt állatfajok képeit naplózom. Az üstökösgém (Ardeola ralloides) még a hivatásos madarász számára is jó faj, hát még nekünk, lelkeseknek:)

Szép jelenet a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) família mozgása.

Az 'ötmadaras' kép még gyengébb lett, cserébe itt vannak a testvérek.

Bakcsókat (Nycticorax nycticorax) ugyancsak szépen láttunk.

Szürkegém (Ardea cinerea) fékezés közben.

Szólnak érvek amellett, hogy ez egy fattyúszerkő fióka.

A sárga vagy sárgalábú szitakötő (Gomphus flavipes) a folyami szitakötők családjába tartozik és védett. A meghatározást túravezetőnknek köszönhetem.

Apró üzenet arról, hogy mint mindig, a vízpartra is kellenek a fák: nagy kócsag (Egretta alba) figyel, körülötte még vagy 5-6 madárfaj a lombozatban.

Zárásként madaras tájkép: kormoránok (Phalacrocorax carbo) jellegzetes látványa.

Ismét nagy élmény volt, visszamennénk, igyekszünk.

Hortobágyi élmények

Baráti társasággal kirándultunk a halastavak között. Napra pontosan 2 éve jártam itt. Hiba volt 2 évet várni... Mindig történt valami érdekes:) Felröppenő szürkegém (a rend kedvéért Ardea cinerea), a háttérben gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) sárgállik.

A bivalyok bírják a klímát. Ideje, hogy pontosítak: a képen és általában a Kárpát-medencében a házibivalyt látjuk (Bos bubalus domesticus).

Látkép a védett tavak egyikéről.

A függőcinegét (Remiz pendulinus) 9,37-kor képeltem,

ügyes túratársam jóvoltából 50 perc múlva már a fészkét is megfotóztam; nyilván nem pont az előző madárét, de lakott volt. Emberjárta, de kényelmetlen helyen, úgy 3,5m magasan hintázott. A magam listáján már a fészekkezdemény megfigyelése is öröm, így azonban teljes az élmény.

Újra fészekhagyó füstifecske (Hirundo rustica) fiókákat lestem.

Bütykös hattyú (Cygnus olor) fiókájával,

...ők pedig búbos vöcsök fiókák (Podiceps cristatus) - különleges megfigyelés és kép.

Nagy kócsag (Egretta alba), az élesség a fejéről a szárnyára csúszott, mind2en 3D mozgást végeztünk, nem egyszerű az optikának kiszámolni, mit is akar a júzer...

Hab a tortán illetve a túrán: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) szárcsával.

Olyan sok élmény ért, hogy a Kilenclyukú hídnál meg a pihenőben is azon kaptam magam, hogy lélekben-fejben odakint maradtam... Remek társaság, kitűnő élőhelyek, hideg sör, mi kell még? Újabb hortobágyi kirándulás:)