Rimetea - Torockó 2

 Hát megérkeztünk... Torockó a Székelykő tömbje alatt.

Méláztunk és nézelődtünk...

Aztán sétáltunk, ámultunk, mert olyan gyöngyörű őszbe érkeztünk, amilyet elképzelni sem tudunk.

Néhány növényt naplózok. Összekötnek és a tájhoz tartoznak. Ördögszekér, szamártövis azaz mezei iringó (Erygium campestre), mezei juhar (Acer campestre) és vackor (Pyrus pyraster).

Egy suta ellenfényes kép az egyik legtöbbet fotózott házról, és

egy kép csakúgy. Dehogyis, macskás barátaim tiszteletére egy emberbarát és ellenfényes macsek. (Az az érzésem, hogy a gép autófókusza a macska bajszára élesített... - nem baj, mert elég penge:)

A szomszéd vár felé indultunk tovább.

Séta a 'semmibe'

Időhiány miatt 2013. májusában posztolom a november végi kirándulás képeit... Tarhos után, a Hosszúfoki csatorna partján nézgelődtünk. A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, ő is messziről integetett vidám színeivel.

Névtelen pillanat: fűzfán figyelt a gomba.

Az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) legalábbis erős hatású növény, népies nevei: kesernyés csucsor, kutyabogyó, vízi ebszőlő.

Nekem meglepetés a pettyegetett tüdőfű (Pullmonária officinális) jelenléte a ligetes-nádas partszakaszon, minden esetre többet és szépeket láttunk.

Hangulatkép a partmenti nádasból.

A tündérrózsafélék egyetlen honos faja nálunk a sárga vízitök (Nuphar lutea), leveleit a bejárt szakaszon gyakran láttuk.

Még szebb meglepetés volt a virágzó erdei ibolya (Viola reichenbachiana). Letakarított kökényes-bokros területen, egy partfal tetején díszlet.

Képelős próbálkozás a fehér mécsvirágról (Silene latifolia). Annyiban becsapós, hogy a sárga levelek egy nyárfa csemetéhez tartoznak.

Fotóztam már a csatorna több szakaszán, most csupán levegőzni, sétálni indultam, mintegy "jobb híján". Aztán csak kapkodtam a fejem a növények között és fertályóra alatt belefeledkeztem a tájba. Szem elé került a tündérfátyol, a mocsári nefelejcs, a keserű édesgyökér, a pitypang, virágzott az ebszékfű, a réti peremizs és láttunk még fél tucat más növényt.

Ősz vége a fás pusztán

Még mindig október vége, pár órás kiruccanás az egyik vésztői legelőre. A kép azért érdekes, mert az előtérben a fa az galagonya!; a második "egyszerű" tájkép.

Közel méteres gyógy- és fűszernövény a vasfű (Verbena officinalis).

A sziki bárányparéj (Camphorosma annua) 40-50 centis példányokkal díszlett, reményeim szerint nem a szikesedés miatt...

Fátyolvirág:

Sziki pozdor (Podospermum canum) a füves sziki puszták jellegzetes növénye.

Holdbéli táj az egyik pocsolyában.

Olyan gyönyörűen díszlet a vadkörte (Pyrus pyraster), hogy küzdeni kellett az elfogadható képért. Nem tudom, hogy mennyire az, mindenesetre jegyzem jelenlétét.

Szanazugi kirándulás

Szép októberi napon Szanazug dobozi oldalán indultunk a Fekete-Körös gátján kirándulni. Nem történt különös, nem születtek különleges képek, mégis bőven találtunk látnivalót. Éppen ezért posztolom a képeket. A Fekete-Körös:

Helyenként elég keskenyek az erdők látogatható részei. Feketediós hangulat az egyik részletből.

A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, mert őshonos, és mert szép.

Erre a növényre még visszatérek.

Szép és érdekes lámpásunkat többször láttam már a Körösök vidékén, csodálkozom is, hogy még nincs róla fotó a blogon... Zsidó-, hólyag vagy földicseresznyeként emlegetjük, ami a szakirodalom szerint nemzetség. A növény tehát lampionvirág (Physalis alkekengi), óvatos használattal gyógynövény, figyelmetlenül használva szaladós mellékhatásai vannak. Ártéri keményfás ligeterdőkben lakik, az Alföldön szórványos az előfordulása. Nem védett, de elég jó faj. (Igen, életlen a kép...)

Az ellenfényes erdőrészen olyan mesebeli fények voltak, hogy szinte megállt az idő.

Az erdő szélén erdei sétány az öreg tölgyek alatt.

Két kép az élő folyóról, láthatóan igen kevés a víz a mederben.