2016. július 19., kedd

Romtemplomos szomszédolás

Július elején jóbaráti társaságban a szomszédos Hajdú-Biharba indultam 'romtemplomozni'. Az első megtalált hely Fancsika, a török időkben elpusztult falu emlékhelye volt. A terület nyomokban még őrzi az egykori változatosságot: puhafás erdők, legelők, magasabb és alacsonyabb részek váltakoznak. A templom igen kicsi, egy részét már támadja a kökény, ezért fotóztam össze inkább a tájjal.
A romok után az élővilág felé fordultam. Ezt a fehér növényt még nem fotóztam, pedig itt bőven virított: orvosi szappanfű (Saponaria officinalis). Régen gyógynövényként használták - a modern kutatások sokadjára igazolták eleink tudását:)
A réti fogócskát, azaz a lepkészetet a közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia) indította.
Aztán észleltem a sakktáblalepkét (Melanargia galathea). Az első kép legfeljebb közepes, ez az előzmény a másodikhoz.

Egyik legszebb lepkénk a kardoslepke (Iphiclides podalirius), úgy gondolom, hogy réti szegfűn (Dianthus deltoides). Nyilván lőttem vagy 20-at róla és elnézegettem őket úgy 15-20 percet, de tán ez a kettő elég.

A végére még a közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis). A Wiki szerint ehető növény, mitöbb, salátákba használják manapság is.
Nézelődtünk még a környező erdőkben, utakon, de nem született értékelhető kép. A lovak közé csapva, ha nem is egyszerűen, de megtaláltuk a szintén a török időkben elnéptelenedett Parlag falu helyét és templomának romjait.


Talán a fáradtság, talán a meleg miatt itt már kevés kattintás esett, egyedül a legelésző gólyák és az öreg tölgy érdemelnek említést.

2016. július 16., szombat

Apóék az ablak alatt

Az első kép lehetne aprócska rejtvény. Az ágak között ott a madár:)
Július első felében folyamatosan itt voltak az őszapók (Aegithalos caudatus) az ablakom alatt, többszöri fotózásból válogattam néhány képet. Ki se mozdultam az irodámból, mégis remek negyedórákat madarásztam. (Talán az ut'só kép nem az igazi, de madarat jól megmutatja.)