Búzavirágos

Tiszaalpár és Bokros között figyeltünk fel a virágos árokpartra. Hát persze, hogy szétnéztünk és fotóztam. A búzavirág (Centaurea cyanus) elhozható, a látványhoz azonban érdemes képelni. És miközben elmélkedve nézegetjük a részleteket, aztán az egészet és újra a részleteket, megnyílik a táj:)

Pipacs, azaz vadmák (Papaver rhoeas) és búzavirág - mintha ölelkeznének.

Pipacs búzavirágokkal.

Nagy bakszakáll (Tragopogon dubius).

Búzavirág nagy bakszakállal.

Felfedeztünk még egy érdekes növényt, a kései szegfűt (Dianthus serotinus). Május végén járunk, tehát koránkelő növényeket találtunk:)

Homoki tanyák közt 2.

Előbb az egyik fenyvesben vettem észre néhány gyengébb tövet, aztán tudatos kereséssel órák múlva bőven találtunk kései szegfűt (Dianthus serotinus); síksági bennszülött faj. A homokon is terem szép:)

Régi, de ritkán látott ismerős a sziki cickafark (Achillea asplenifolia). Ő nem gyógynövény, de szépen díszíti a nedvesebb ösvényeket.

Szintén új faj a blogon a fényes poloskamag (Corispermum nitidum). A szakirodalom szerint pionír faj a homoki gyepeken, de ma már megjelenik homoki utak szegélyében és homokbányákban.

Homoki árvalányhaj az egyik gyepesebb területen (Stipa borysthenica).

A kacsafarkú szenderért (Macroglossum stellatarum) talpaltam egy ráadás kanyart; ezek a képek alapoptikával készültek és némi vágással naplózom.

Egyszerű őszi kirándulásra indultunk olyan helyre, ahová évek óta visszajárunk. És mégis mennyi érdekesség... Kevéssé fontos, hogy akad védett faj a naplózottak között. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ebből mennyit veszünk észre, hogy a kultúrsivatagban, a lebetonozott tájban vagy az intenzív termelésben ezek közül mennyi maradhat meg.